Min: Na? Mi történt Chi? Mesélj.
Chi: Hát... Sajnos DongHo már biztos, hogy visszavonul és a végén ebbe már végül is bele törődtem és rájöttem, hogy nem kellett volna annyira küzdenem azért, hogy vissza tartsam, mert neki így a legjobb. Képzeld Kevin még szólt is DongHo-nak, hogy oda fogok menni.
Min: Tényleg? Talán ő is azt gondolta, hogy őrült rajongó vagy és inkább szól DongHo-nak azért, hogy tudja, hogy mit küldött rá?
Chi: Nem erről szó sincs. Épp ellenkezőleg DongHo szerint Kevin szerint tök jó fej vagyok és kedvel. Csak úgy gondolta, hogy szólnia kell DongHo-nak, mert nem lenne szép ha úgy adná meg DongHo elérhetőségét, hogy ő még csak nem is tud rajta meg ilyenek.
Min: Értem. És most? Haza mész vagy mi lesz?
Chi: Igazából DongHo úgy volt vele ha már volt bennem annyi, hogy eljöjjek ilyen messzire és csináltam egy pár dolgot mondjuk így akkor már nem engedhet el így. Ezért megkért, hogy maradjak még egy pár napot.
Min: DongHo kért meg, hogy maradj egy pár napot?
Chi: Igen.
Min: És ha jól láttam ő is hozott haza. Igaz?
Chi: Igen. Na, de ne gondolj semmi olyanra. Ő csak jó fej a rajongóival.
Min: Hát ha te mondod. :)
Chi: Ne mosolyogj már így.
Min: Oké-oké. :)
Erre Chi megcsapta, Min-t egy párnával és egy párnacsata vette kezdetét. A párnacsata folyt egy ideig aztán a lányok egy idő után elfáradtak és fáradtan zuhantak az ágyra.
Chi: Gondolod, hogy van ebben valami?
Min: Ha engem kérdezel szerintem igen, de nem tudhatom. Majd kiderül, mert találkoztok még. Igaz?
Chi: DongHo megkérdezte elmegyek-e vele és a fiúkkal valahová és igen-t mondtam. Szóval igen. Úgy tűnik.
Min: Ez tök izgalmas.
Chi: :) Te aztán........ :)
Min: Most miért? Nincs jobb a szerelmi sztoriknál.
Chi: De itt nincs olyanról szó.
Min: Valóban? Hát, jó. Majd meglátjuk.
Chi: Na, de most már aludjunk.
Min: Jó, de mikor fogtok találkozni?
Chi: Hát azt mondta legyek ott olyan dél és 1 között.
Min: Értem. Akkor legalább nem kell majd olyan korán kelni.
Chi: Na ja és nem kell majd megint leöntened.
Min: Bocs, még egyszer.
Chi: Mindegy. Jó éjt.
Min: Jó éjt.
Majd a két lány kis idő elteltével elaludt.
Min: Chi kelj fel.
Chi: Mi van már Min? Nem úgy volt, hogy ma aludhatok?
Min: Most nincs idő aludni.
Chi: Miért?
Min: Mond. Miben fogsz menni arra a bizonyos "valamire"?
Chi: Nem tudom.
Chi felkelt és keresgélt a bőröndjében. Kis keresgélés és kutatás után végül kivett egy sötét farmer és egy lilás-rózsaszín pólót a bőröndjéből.
Chi: Ez pont jó.
Min: Ugye csak viccelsz!
Chi: Miért?
Min: Na kelj fel a földről és öltözz. Vásárolni megyünk. Most!
Chi: Ne már Min. Jó lesz az. Semmi szükség arra, hogy újat vegyünk.
Min: De igen van. Nem engedhetem, hogy ilyen ruhában elhagyd ezt a lakást.
Chi: De eddig is engedted.
Min: Mert hülye voltam és amúgy is akkor nem ilyenre mentél.
Chi: Rendben. Ha ennyire ragaszkodsz hozzá. Akkor esetleg szó lehet róla.
Min: Na ezt akartam hallani. Mondjuk lelkesebben, de megteszi így is.
Min már indult kifelé, de Chi nem mozdult.
Min: Na mi van? Azt mondtad jössz, nem?
Chi: Igen, de elfelejtettem, hogy a pénzem még mindig nem váltottam át.
Min: Basszus. Na jó akkor majd én megelőlegezem. Nem gond.
Chi: Nem, nem. Azt nem engedhetem. Eddig is sokat segítettél nem kell, hogy még ezt is te fizesd még úgy sem, hogy később visszafizethetem.
Min: Jaj már miért kell neked ennyire makacsnak lenni. Hát jó. Akkor viszont siessünk és váltsuk át gyorsan és vásároljunk, mert már csak pár óra.
Chi: Pár óra? Hiszen reggel 6 óra van.
Min: Nem baj. Na gyere.
Chi és Min így gyorsan elmentek, hogy Chi végre pénzt válthasson és Min végre vásárolhasson vele. Persze közben is voltak nehézségek. Főleg az, hogy sok időbe telt amíg végre megkapták a pénzt.
Min: Végre. Csak, hogy meg van.
Chi: Na, ja. Azt hittem sosem megyünk már el innen.
Min: Igen. Szintúgy. Viszont most már siessünk.
Chi: Jó-jó. Nyugalom Min. Még csak 8 óra van. Még van 4 óra legalább.
Min: Akkor is siessünk.
Chi: Oké.
Min úgy sietett, hogy Chi alig bírta tartani az iramot, de a végül csak oda értek egy plázához.
Min: Hát csak ide értünk. Na gyere Chi.
Ez után Min csak úgy rángatta Chi-t egyik üzletből a másikba. Nagyon sok ruhát felpróbáltatott vele és összeszedte azokat amik szerinte jól állnának neki. Azt nem igazán vette figyelembe, hogy Chi-nek teljesen más a stílusa, mint a ruhák. Chi inkább a lazább hip-hop stílust kedveli Min-nek viszont más volt az elképzelése. Aztán végül muszáj volt megegyezni. Ezután az igazán fárasztó vásárlás után jó is volt már haza menni. Bár a vásárlás csak Chi-nek volt megterhelő. Ahogy belépett a házba eldobta magát a földön.
Chi: Végre.
Min: Ne csináld már. Ennyire nem volt fárasztó.
Chi: Beszélj a magad nevében.
Min: Most miért?
Chi: Nem neked kellett olyan ruhákat felvenned amiket nem is akartál. Ráadásul egyfolytában. Még pihenni se hagytál időt. Végig rángattál az egész plázán.
Min: Bocs Chi. Sajnálom.
Chi: Mindegy. Felejtsük el.
A találkozóig még volt 3 óra. addig a lányok próbálták elcsapni az időt. Ami ezek után meglehetősen lassan telt és minél közelebb volt a dolog Chi annál idegesebb lett. Miután aztán elérkezett az utolsó óra a találkozó előtt.
Min: Chi mozogj. Még egy óra és ott kell lenned.
Chi: Min ideges vagyok.
Min: Nyugi. Eddig is tök jól meg voltál. most se lesz semmi gond. Hidd el.
Chi: Huh rendben. Remélem igazad lesz.
Min: Na jó. Most pedig a ruhád.
Min elő vett egy sötétebb ruhát amit a lányok vettek.
Chi: Ne is reméld, hogy én azt felveszem. Semmiképpen.
Min: Chi ha már megvettük akkor vedd fel. Hidd el tök jól fog állni rajtad.
Chi: Nem nem és nem. Én azt nem veszem fel.
Min: De igen. Ne vitatkozz már velem. csak vedd fel.
Igazából nem az volt a baj, hogy a ruha ronda lenne, csak Chi egyáltalán nem szereti az ilyen szoknyákat. Főleg az egybe részeset. A ruha sötétebb kék volt és egy kicsit nagyobb és térdig érő szoknyája volt.
(Hasonlóan, de azért van eltérés. Főleg a szoknya alja más.)
Végül Chi bárhogy is ellenkezett Min akarata akkor is teljesül és Chi felvette a ruhát.
Min: Gyönyörű. Tudtam én, hogy ez jó lesz. Most túltettem magamon.
Chi: Min azért ne vidd túlzásba.
Min: Bocs. Csak nagyon jól nézel ki így.
Chi: Miért amúgy nem?
Min: De igen, de így sokkal jobb. Most már szívesen és könnyű szível engedlek ki azon az ajtón. Menj és hódítsd meg a világot.
Chi: Na jó azért ne ess túlzásokba. :)
Min: Oké-oké. Akkor menj és érezd jól magad.
Chi: Nem zavar, hogy egyedül hagylak? Esetleg te is eljöhetnél.
Min: Nem-nem. Én meg vagyok itthon. Majd esetleg felhívom valamelyik barátnőm és elmegyünk valahová. Nem akarok bezavarni.
Chi: Biztos?
Min: Teljesen.
Chi: De tu....
Min: Igen. Ne aggódj már értem. Én meg leszek, de te meg siess már, mert sosem érsz oda.
Chi: Rendben. Szia Min.
Min: Szia. :)
Ezek után Chi elindult hát az NH-hoz. Igaz elment egy kis idő azzal, hogy Minnért aggódott, de még így is korábban ért oda. Chi várt kint még vagy egy fél órát. Aztán megunta és miután már annyi volt az idő, hogy a fiúknak már ott kellet volna lenniük, úgy döntött felmegy és megnézi mi a fene lehet. Igen már megint az NH ajtaja előtt. Pont ahogy először és igen minden pontosan úgy. Mivel most is, mint mindig Bae állt ott. Chi így elkezdett neki kopogni. Bae eléggé sietett kinyitni az ajtót.
Bae: Jó-jó nyitom. Csak nehogy megint bántsa az ajtóm.
Chi: Nyugalom Bae nem áll szándékomban. Nem látta esetleg a U-Kiss tagjait?
Bae: Kiket?
Chi: A kisasszonyt vagy valamelyik barátját?
Bae: Nem. Reggel bejöttek azóta nem. Talán a kisasszony miatt csípte így ki magát?
Chi: Nem-nem.
Bae: Szóval igen.
Chi: De hát nem. Egyáltalán minek is magyarázkodom én magának? Megyek. Viszlát Bae.
Bae: Azt ne.
Chi ezt hallván hátra fordult és Bae-ra mosolygott. Majd felment. A fiúkat viszont ott sem találta meg. Gondolta körül nézz hát minden felé. Csak nem tűnhettek el. Ki nem mehettek így csak bent vannak valahol. Chi így felderítő útra indult. Keresgélt itt is-ott is nem sok sikerrel. Sok helyre benyitott, de a fiúk sehol sem voltak. Aztán úgy volt vele még egy helyet megnéz aztán ha nincsenek meg akkor befejezi a keresgélést. Benyitott hát az "utolsó" ajtón. a fiúk bent voltak igaz csak épp nem úgy ahogy Chi várta. Mivel az a szoba nem más volt, mint az öltöző. Chi először egy egy másodperces sokkot kapott aztán megijedt.
Chi: Bocsánat.
Majd elkezdett gyorsan tolatni és becsukni az ajtót. Hátra felé tolatás közben megbotlott és hátra esett. A szeme csukva volt. Bár azt már akkor becsukta mikor a fiúkat meglátta. Igaz csak a felső testüket látta, de ez akkor sem volt számára normális. Na, de hátra esés közben meglepődve vette észre, hogy mégsem esett el. Majd kinyitotta a szemét és felnézett. Kevin állt mögötte és ő is kapta el.
Chi: Mennyit láttál?
Kevin: hehe Furcsa kérdés ilyen helyzetben, de annyit, hogy hátra estél.
Chi: Akkor jó.
Kevin: Miért? Mi történt?
Chi: Öhm semmi. Véletlenül benyitottam az öltözőbe.
Kevin: Hát a tábla meg hol van?
Chi: Nem tudom. Már így volt mikor ide jöttem. Ha tudtam volna nem nyitok be hidd el.
Kevin: Elhiszem.
Chi: Csak azért jöttem, mert akkor amikorra DongHo mondta senki nem volt ott ezért bejöttem megkeresni titeket.
Kevin: Hát amíg a fiúk elkészülnek az még beletelik egy kevés időbe addig is el kéne menni Bae-hoz.
Chi: Miért?
Kevin: Mondtad miért jöttél?
Chi: Hát úgy ahogy, de gondolhatta. Miért?
Kevin: Mert szerintem ő vette le a táblát.
Chi: Az a kis....
Chi és Kevin lementek hát Bae-t kérdőre vonni. Ami nem is volt nehéz, mert a tábla éppen a kezében volt.
Kevin: Bae!
Bae: Igen kisasszony?
Kevin: Nem vicces. Miért szórakozik Chi-vel?
Bae: Miről beszél? Nem csináltam semmit.
Kevin: Ne hazudjon már. hiszen ott van a kezében az öltöző tábla. Tegye vissza. Most.
Bae: Jó-jó, de ne mondja már, hogy nem volt vicces. Szerintem jó vicc volt.
Bae elindult felfelé. Kevin és Chi kicsit távolabbról követték. Közben Kevin oda súgott Chi-nek.
Kevin: Igazából az egészet láttam. Ahogy megrémültél hirtelen..
Chi karon bokszolta Kevint.
Kevin: Ne már. Szerintem aranyos voltál. Mellesleg nagyon szép vagy ebben a ruhában. Jól áll.
Chi: Gondolod? Én fel sem akartam venni. Nem szeretem az ilyet. Nem az én stílusom.
Kevin: Lehet, hogy nem a stílusod, de nagyon szép vagy benne. Persze nélküle is. vagyis nem úgy értem. Ne értsd félre. Úgy értem...
Erre Chi felnevetett.
Kevin: Nem vicces.
Közben Bae vissza rakta a táblát és a fiúk is elkészültek. Chi kicsit ideges volt, hogy, hogy mászik ki az előbbi sztoriból. Oda ment hát a fiúkhoz.
Chi: Fiúk én elnézést kérek az előbbiért. Én tényleg nem akartam.....
SooHyun: Felejtős.
Hoon: Ja mindegy. El mosta a víz.
Chi: Akkor rendben.
AJ: Akkor most megyünk vagy sem?
Elindultak hát és kint már ott állt DongHo.
Kevin: Szia haver.
DongHo: Sziasztok.
Fiú: Szia.
Kevin: Xanderel és Kibummal mi van?
DongHo: Nem tudom, de szerintem Kibum nem jön el. Elég rosszul volt mikor utoljára láttam.
Kevin: És Xander?
Xander: Engem említett valaki?
Kevin: Szevasz. Hát itt vagy?
Xander: Igen. Nem hagynám ki az együtt lógást. Hiszen attól még, hogy már nem vagyunk egy csapat még lóghatunk együtt. Na és ki ez a lány? Kevin barátnője?
Chi: Ne-nem. Én.....
DongHo: Egy barátunk.
Xander: Oh akkor szia én alexander vagyok és te?
Chi: Chi-Young. Röviden Chi.
Xander: Oké Chi. Na és akkor most hova megyünk?
DongHo: Mondanám, hogy karaokézunk, de ha már egyszer énekesek vagyunk akkor sok értelme nem lenne.
Kevin: És ha elmennénk a vidámparkba?
DongHo: nem rossz ötlet. Ellenvetés?
SooHyun: nekem jó.
Eli: Úgyszint.
Hoon: Oké.
Kiseop: Rendben.
AJ: Jó csak akkor menjünk már.
Kevin: És neked Chi megfelel?
Chi: Aha. Igazából én itt még nagyon sehol sem voltam szóval nekem mindegy hová megyünk. Nekem minden új.
Xander: Jó. Akkor menjünk.
A csapat elment hát a vidám parkba. Ahogy beléptek mindenki másfelé akart menni. Nem tudták eldönteni merre menjenek így a végén szétváltak csapatokra. Eli ment SooHyunal, Hoon AJ-el, és végül Kiseop maradt Kevinnel, DongHo-val Chi-vel és Xander-el. Ami mondjuk az ő számára lehet nem a legjobb.
DongHo: Szerintem üljünk fel a hullámvasútra. Az tök jó.
Kevin: Oké.
Chi követte a fiúkat. Mindazonálltal kicsit sem akart felülni a hullám vasútra, mert fél rajta. Rájuk került a sor és felültek. Chi egy szó nélkül felült, de nagyon félt. Az egyik felén Kevin ült a másikon Kevin és ettől valamiért furcsán érezte magát. Nem tudja pontosan mi is ez az érzés, de nagyon furcsa. A szerelvény elindult Chi pedig nem tudta mit csináljon így inkább becsukta a szemét. Chi minkét keze a lábára volt szorítva erősen. Elég ilyet volt. Ami úgy tűnik a fiúknak is feltűnt. Mivel Kevin Chi kezére tette a kezét miközben a másik oldalon meg DongHo pedig elvette Chi kezét a combjáról utána pedig megfogta. Chi azt sem tudta mit csináljon. Már nem félt inkább ideges volt. Ami meg is látszott rajta. A feje olyan vörös volt, mint a legérettebb paradicsom. A menet nagy lassan véget ért. Ők pedig leszálltak. Chi ezek után lenyugodott, de amint valamelyik fiú a kettő közül ránézett ő elpirult.
Kevin: Valami baj van?
Chi: Nincs semmi.
DongHo: Biztos?
Chi: Aha.
DongHo: Elég piros az arcod. Kérsz valamit?
Chi: Nem.
Kiseop: Hát én ezt már nem bírom. Ez tényleg komoly? Ez a lány csak így beállít és máris befurakszik közénk és titeket kicsit sem zavar. Sőt még ugrálnátok is neki és hagyjátok, hogy hülyítsen titeket.
Chi: De ez nem igaz. Én nem akartam befurakodni, nem kértem azt sem, hogy ugráljanak nekem és egyáltalán nem hülyítek senkit.
Kiseop: Persze azért játszod ezt mi? Engem nem versz át.
Chi: Én nem is játszom semmit.
Kiseop: Ti komolyan hisztek neki? Hiszen nem is ismeritek. Csak hülyít titeket. Komolyan ennyire vakok vagytok. Ez a lány csak egy rajongó aki többet akar, mint szabadna neki.
Chi: Igen? Jó. Én akár el is mehetek. Ha annyira zavarlak téged akkor elmegyek. Én nem akarok feszültséget. Szeretem a békét és ha téged ez tesz boldoggá. Akkor viszlát.
Majd Chi gyors léptekkel elindult. a háta mögül még hallotta a fiúkat.
Kevin: Ne már Chi. Ne menj már el.
DongHo: Kiseop nem úgy gondolta.
Chi gyors léptei a végén futásba mentek át. Futott. Aztán a háta mögül meghallott egy hangot "Hé Chi!" . Chi megfordult és Xander állt mögötte.
Xander: Na végre megálltál. Figyelj ne vedd figyelembe Kiseop-ot.
Chi: Én igazából megértem, hogy miért ilyen, de nem szeretem, hogyha olyanokat mondanak rólam amik nem igazak. Én tényleg nem csak hülyítem a fiúkat. Egyáltalán nem áll szándékomban. Hidd el.
Xander: Én elhiszem. Azért az igaz, hogy úgy tűnik nem csak egynek tetszel, de elhiszem, hogy nem direkt. Mond miért nézel így?
Chi: Ja bocsi. Csak tudod nekem te mindig furcsa voltál. Aztán olvastam, hogy nem vagy teljesen koreai és azért vagy más, mint a többiek. A lényeg, hogy nem gondoltam volna, de olyan nagy a szemed. Tudod ez már a képekről is feltűnt, de életbe még nagyobb. Ez nem sértés akart lenni, mert amúgy neked jól áll csak olyan furcsa élőbe látni.
Xander nem szólt semmit.
Chi: Tudom talán ezzel tűnhet úgy, hogy hülyítem a fiúkat az ilyen szövegeimmel. Bocsánat.
Xander: Nem gond. Ez csak azért van, mert te is rajongó vagy és ezért többet tudhatsz a csapatban lévő tagokról és ezért mondasz ilyeneket. Ez normális. Amúgy kösz.
Chi: :)
Xander: Na, de akkor béke van már és vissza jössz?
Chi: Igen.
Xander: Majd féken tartjuk Kiseop-ot.
Chi: Kösz.
Xander és Chi így visszament a vidámparkba. Meglepetésükre már mindenki a kijáratnál állt. Miután oda értek Kiseop oda állt vagyis pontosabban oda lökték Chi elé.
Kiseop: Én sajnálom amiket mondtam. Kicsit túl kemény voltam veled. Elnézést kérek. Remélem megbocsájtasz.
Chi: Megértelek ezért nem haragszom. Mellesleg mondtam, hogy én a békét szeretem.
Hoon: Minden jó. Na mehetünk játszani?
Chi: Indulj. :)
A fiúk elindultak befelé. Chi és Kiseop kicsit lemaradva tőlük ment leghátul. Kiseop halkan oda súgott Chi-nek.
Kiseop: Meglehet, hogy bocsánatot kértem és "béke" van ,de figyellek ám. Vigyázz.
Chi: Fogok. :)
Erre Chi egy puszit nyomott Kiseop arcára. Kiseop nem igazán értette vajon miért tehette. Talán őt is beakarja hálózni?
DongHo: Hát ez mi volt?
Chi: Nem is tudom. Béke puszi?
Xander oda súgott Chinek.
Xander: Ne játssz. Nem úgy volt, hogy nem hülyíted a fiúkat?
Chi: Nem is. Ez nem hülyítés. Egy puszi még nem számít hülyítésnek.
Xander: Hát rendben. De azért ennél tovább ne menj.
Chi: Nyugi Xander. Nem azért vagyok itt, hogy a fiúkat hülyítsem. igaz már pontosan nem is tudom miért vagyok itt.
Xander: Azért, mert DongHo megkért nem?
Chi: Hát ezt meg honnan tudod? Ezt nem is mondták. Nem mondod, hogy már megint a hátam mögött szóltatok egymásnak.
Xander: Bocsánat.
Chi: De akkor miért kellet eljátszani, hogy nem tudod ki vagyok?
Xander: Nem is tudom.
Chi: És még Kiseop mondja rám, hogy nem kéne megbízni bennem meg minden. Mikor inkább nekem nem szabadna megbíznom bennetek.
Kevin: Miről beszéltek?
Chi: Már megint a hátam mögött beszéltetek egymással. Ráadásul most még átbasztátok az agyamat azzal, hogy eljátszottátok, hogy Xander nem ismer. És még bennem nem szabadna megbízni? Inkább nekem bennetek.
DongHo: Ne haragudj.
Chi: Ne haragudjak? De már másodjára csináljátok ezt. Talán igaza van Kiseopnak és tényleg nem kéne itt lennem.
Kevin: Ne csináld már. Mi csak....
Chi: Na jó n most elmegyek, mert nem szeretem ha szórakoznak velem, főleg olyanok akiket még szerettem is.
Chi sarkon fordult és indult volna, de nem tudott, mert DongHo az egyik karját, Kevin pedig a másikat fogta le.
DongHo: Sajnáljuk. Többet nem fordul elő. Nem szórakozunk.
Kevin:Többet nem csinálunk ilyen. Csak ne menj már e miatt.
Chi hirtelen nem tudta mit csináljon. Nagyon nem szereti ha szórakoznak vele, de közben úgy érezte nem tud elsétálni és nem csak azért, mert lefogták mindkét karját. Hanem azért is, mert érzett irántuk valamit. Csak állt. Aztán kiszabadította a karjait a fogásokból 1-1 mozdulattal és elfutott. Futott amerre tudott. Nem akart haza menni ezért csak sétált. A szíve kicsit nehéz volt. Nem tudta mi is van. egy parkban sétált és meghallotta ahogy a fiúk őt keresik. A legjobb ötlete szerint cselekedett és elbújt egy fa mögött. Ami nem bizonyult a legjobb rejtekhelynek. Chi állt majd kis idő múlva leült a fa tövébe. Aztán egyszer csak a fa körül lévő egyik bokor megrezzen és DongHo ugrott oda a semmiből. Chi úgy megijedt, hogy azt sem tudta mit csináljon.
Chi:Áá
Chi felsikított, de DongHo befogta a számát.
DongHo: Nyugi.
Majd oda ült Chi mellé a fa tövébe.
DongHo: Ne haragudj.
Chi: Mindegy. Már nem érdekes.
DongHo: De akkor miért futottál el?
Chi: Bonyolult.
DongHo: Naaa.
Chi: Nem ezt nem mondom meg, de annyit mondok nem azért, mert szórakoztatok.
DongHo: Akkor meg miért?
Chi: Tudod lehet, hogy Kiseop-nak igaza van és tényleg hülyítem a fiúkat.
DongHo: Ez nem igaz. Ugye nem akarod hülyíteni őket?
Chi: Nem, de mégis úgy tűnik, hogy akaratlanul is hülyítem őket.
DongHo: Akkor ezért futottál el?
Chi: Nem teljesen. Most válaszolj őszintén egy kérdésre.
DongHo: Oké. Mi lenne az?
Chi: Érzel valamit irántam?
DongHo: Öhm........
Chi: Igen vagy nem? De ne hazudj. Csak az igazat.
DongHo: Azt hiszem igen, de miért?
Chi: Ez a gond.
DongHo: Miért? Mert te nem érzel semmit irántam?
Chi: De igen. Sőt.
Ekkor zajt hallottak a közelben. Szétnéztek, de csak messze láttam egy alakot aki épp elfutott. Amit nem tudtak, hogy az Kevin volt. Aki idáig mindent hallott.
DongHo: Akkor miért gond?
Chi: Mert már Kevin iránt is érzek valamit.
DongHo: Akkor ezért futottál el?
Chi: Igen. Nem tudom, hogy mit csináljak. Én nem akarlak titeket hülyíteni,de nem tudom. Lehet, hogy haza kéne mennem.
DongHo: Ne. Ne menj haza. A hülyítésnél is jobban fájna az ha elmennél. Mellesleg ha tudok róla, hogy mit érzel akkor ez már így nem hülyítés. Szerintem mond el Kevinnek is mit érzel és tisztázd vele. Szerintem ő is szeret téged szóval ráfér ha tudja, hogy is állsz.
Chi: De ez nem fog így rosszul kijönni?
DongHo: Nem. Megoldjuk. Valahogy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése