Már 1 éve. ~ NU'EST (JRen) Yaoi

Szereplők:

NU'EST

-

JR - Junior Royal/ Kim Jong Hyeon(Hyun) ('95 Jun.) 

Ren - Choi MinKi ('95 Nov.) 

BaekHo - Kang Dong Ho ('95 July.) 

MinHyun - Hwang Min Hyun ('95 Aug.) 

Aron - Aaron Kwak ('93 May.) 

JR POV

A csapatunk nagyjából már 1 éve debütált. Még mindig emlékszem, hogy mennyire is örültem mikor megtudtam végre debütálhatok egy csapattal. Ráadásul, hogy engem neveztek ki Ledaernek is. Sosem hittem volna, hogy egyszer ez megtörténhet, de mégis megtörtént. S nagyon szeretem a csapatunkat, a munkát és a srácokat is, mindenkit külön-külön. Na, de itt a bökkenő. Már 1 éve annak, hogy debütáltunk, s ez az 1 év elég sok mindenre elég. Arra is, hogy egyszer csak szép lassan beleszeress egy hozzád közel álló emberbe, akivel nap mint nap együtt vagy. Így történt ez velem is. Nem tudom, hogy történhetett ez, de én egyre jobban és jobban beleszerettem az egyik csapattársamba ahogyan múlt az idő. Sokáig próbáltam titkolni ezt még magam előtt is, de most rá kellett jönnöm... Rá kellett jönnöm, hogy szeretem Rent. Túlságosan is. Annyira, hogy ezt a dolgot már szinte képtelen vagyok magamban tartani és késztetést érzek, hogy mással is megosszam, kicsiny, de annál jelentősebb titkom. Megfogtam hát drága Aron barátom karját, akivel éppen a konyhapultnál ültünk.

-Hyung! -szólítottam meg magabiztosan.

-Mi az Jongsie? -nézett rám érdeklődőn.

-Már mondtam, hogy ne hívj így. Tökre kiakaszt. -förmedtem rá kicsit mérgesen.

-Jól van, na. Bocs. Szóval? Mi a helyzet?

-Megtennéd, hogy bejössz a szobánkba? Szeretnék veled beszélni, de nem akarom, hogy más is meghallja. -Miután ezt kimondtam Aron kicsit furcsán nézett rám. Én megindultam a szobánk felé ő pedig követett, de azért még hallottam ahogyan azt motyogja magában -Vajon mi a jó életről akarhat ez beszélni?. Bementünk a szobába. Majd azzal a lendülettel ahogy bementünk, be is csuktam az ajtót magam mögött.

-Hyung. Most valami nagyon fontosról szeretnék veled beszélni. Úgy éreztem ezt el kell mondanom, de ne nevess ki. -néztem rá, s közben arra jutottam talán mégsem jó ötlet amit teszek. Erre felnevetett egyet, majd megszólalt.

-Jong csak nem szerelmet vallani hívtál ide engem? - mondta nevetve. Erre ledermedtem egy fél másodpercre.

-Hyung! Persze, hogy nem. Vagyis, hát, ha valakinek szerelmet is akarok vallani akkor nem neked, hanem... -hallgattam el, gyorsan.

-Hanem? Csak nem valami kis szerelmi ügy miatt hívtál ide Jong? Na mond, csal el szépen Aron-nak miről is van szó. Szép lány? -kérdezte izgalommal tele.

-Hyung... - szólaltam meg sóhajtva.

-Na. Ki vele. -türelmetlenkedett Aron.

-Hyung. Nem erről van szó. Vagyis... Nem teljesen. Ha most elmondom neked ezt.. Megígéred, hogy nem nézel hülyének, nem utálsz meg és titokban tartod? -kérdeztem kicsit idegesen.

-Igen. Na de miről van itt szó, hogy ennyire... 

-Szerelmes vagyok... Szerelmes vagyok Renbe. - nyögtem ki hirtelen, hogy Aron még a mondatát sem tudta befejezni. Aron ezt hallva, csak ült az ágyon és döbbenten engem nézett. Majd kis idő elteltével megszólalt.

-Ez komoly? - válaszol csak bólintottam egyet.

-Hüh. Hát erre nem igazán számítottam, de semmi gond. Akkor hajrá kis dzsigoló. Menj szépen és ezt oszd meg vele is. -intett egyet Aron az ajtó felé.

-Mi?! Dehogyis. Soha. Meg vagyok én így is tökéletesen, de tényleg. Csupán csak el akartam mondani valakinek. Most megtettem, megkönnyebbültem és minden csodás. Erről pedig neki nem kell tudnia. - zagyváltam kicsit idegesen és zavarodottan.

-Ne csináld már Jong. El kell mondanod neki, különben sose lesztek együtt. Próba szerencse öregem. - próbált meg bíztatni, de nem ért vele sokat.

-Jó akkor majd én, ha te ennyire gyáva vagy hozzá. - állt fel és indult el az ajtó felé, de én gyorsan útjába álltam.

-Aron! Megígérted, hogy titokban tartod. Ez vonatkozik mindenkire. Beleértve MinKit is. - Aron csak sóhajtott egyet, majd szóra nyitotta száját.

-Hát rendben van öcskös, de én akkor is azt javaslom, hogy el kéne mondanod neki. Na, de te tudod mit akarsz. Én aztán nem szólok bele. És igen... Titokban fogom tartani ne aggódj. Viszont, ha most megbocsájtasz szeretnék egy kicsit kimenni. - elálltam útjából ő pedig szép nyugodtan kisétált az ajtón. Én leültem az ágyra és magamba roskadtam. Eléggé rossz hangulatom lett e beszélgetés után, pedig én igazán azt gondoltam, hogy ha ezt megteszem biztosan jobb kedvem lesz majd tőle. Jobb kedvem lesz attól, hogy végre megoszthatom mással is mit is érzek és nem muszáj minden kis érzésemet magamban tartanom. Úgy tűnik tévedtem. Szomorúan lehajtott fejjel ültem az ágyon amikor is két elég szép és tiszta rózsaszín cipőpárt pillantottam meg magam előtt. Majd rögtön utána egy hang is társult hozzájuk.

-Mi a baj Hyun-ssi? - kérdezte Ren elszontyolodott arccal. Én erre csak megráztam fejem.

-Semmi, csak kicsit rossz kedvem van. - erre fogta magát és leült mellém.

-Mond Hyun-ssi. Miről beszéltetek Aron Hyunggal? - kérdezte kíváncsi és játékos tekintettel.

-Semmi különösről. Csak amiről szoktunk. -guggolt elém.

-Na, de akkor miért vonultatok úgy el, ha csak arról beszéltetek amiről szoktatok? Éss miért kellett még az ajtót is becsukni?

-Hát mi csak... - kezdtem el tarkóm vakargatni. - Tudod, csak fáradtak voltunk és ezért jöttünk be és nem akartuk azt hallgatni ahogy nagy zajt csaptok odakint, ezért csuktuk be az ajtót. Mindössze ennyi. - füllentettem egyet. Na de hát mi mást is tehetnék? Nem mondhatom meg neki a valódi okot. Még megutálna. Aztán sose látnám többet azt a kis édes pofiját és szép szemeit amiket itt mereszget rám. Vagyis... Most, hogy így nézem, abban a magasságban amiben éppen van, nem is igazán engem kémlel szemeivel, sem pedig másával. Ez pedig nekem egyáltalán nem jön jól.

-De ugye megmondaná Hyun-ssi nekem is, ha lenne valami gondja? - nézett rám gyönyörűség barna szemeivel. De valahogy ebben a helyzetben, nagyon nehezen tudtam a szemeire koncentrálni és arra amit mond. 

-Igen, persze. De most megtennéd, hogy nem ide jössz? - próbáltam valahogy elküldeni a kis JR közeléből, lehetőleg jó messzire. Erre ő csak felnevetett.

-Csak nem zavarom Hyun-ssi? - mondta aranyosan mosolyogva. Már éppen válaszra nyitottam a számat amikor is egy kiáltást hallottunk meg a konyhából. -Ren! MinHyun volt az. Valószínűleg már megint elrontott valamit főzés közben. Bár inkább nevezném főzés próbálkozásnak, mint sem főzésnek. Ren a kiáltásra csak felugrott, majd rám nézett.

-Hát jól van Hyun-ssi. Azért remélem, semmit nem hallgatsz el előlem. Most viszont mennem kell, Min-ssi-nek segíteni. - futott volna ki, de még mielőtt elindult volna, visszafordult hozzám és adott egy meleg ölelést. Ahogy elengedett máris hiányát éreztem. Miután kifutott kicsit szomorúan, de mégis megkönnyebbülve sóhajtottam fel. Ha tovább maradt volna bent, nem bírtam volna ki. Hirtelen Aron termett az ajtóban.

-Ugye, hogy megmondtam? El kell neki mondanod Jong. Ha ezt így folytatod ezzel a kis Lady-vel belehalsz. Én mondom. Hiszen ismered. - győzködött Aron.

-Igen. Ismerem. Ezért is nem mondhatom el neki. Nem bírná ki. Nem akarom, hogy emiatt megutáljon vagy féljen tőlem. Ráadásul, mint csapat vezető az én feladatom, hogy megtartsam a harmóniát és az összetartást csapaton belül. - érveltem magam mellett. - Ráadásul nem azt mondtad az előbb, hogy nem szólsz bele?

-Bocs. Akkor befogom. De egyáltalán, ha nem szeretnéd, hogy egy szót is szóljak erről/beszéljek veled ezzel kapcsolatban, akkor miért mondtad el? -sóhajtottam fel.

-Nem tudom. Egyszerűen késztetést éreztem, hogy ezt.. ezt megosszam valakivel. -feleltem őszintén.

-Igen. Valakivel. Az a valaki viszont nem én vagyok, hanem MinKi. Ezt te magad is nagyon jól tudod. -ugrottan Aronhoz és fogtam be száját.

-Sssh. Még Ren meghallja. -halgattatam el Aront. Ekkor csak ugyan MinKi tűnt elő a folyosóról.

-Mintha a nevem hallottam volna. Miről van szó Hyun-ssi? - nézett rám nagy szemekkel.

-S-semmiről. - motyogtam zavarodottan.

-Hát jó. Hyun-ssi ráérsz most? Min-ssi elküldött a boltba pár hozzávalóért az ebédhez és örülnék, ha nem egyedül kéne mennem. - mondta mosolyogva. Én pedig bólintottam. Azzal a lendülettel Ren kézenragadott és már vonszolt is az ajtó felé. Közben Aron még jelbeszéddel mindig arról próbált győzködni, hogy lépést tegyek MinKi felé. Én azonban tiltakoztam. Aztán kiléptünk az ajtón és elsétáltunk szép lassan a boltba, ami tulajdonképpen nem is volt annyira messze tőlünk. Közben eszembe jutott, hogy nem ártott volna talán álruhát venni, vagy valami.

-MinKi!

-Hmm? - nézett felém Ren kíváncsian.

-Szerinted ne kellett volna beöltöznünk, vagy tudom is én, hogy a rajongók ne ismerjenek fel?

-Nem kell az Hyung. Jó ez így. A boltban meg, csak nem lehet olyan sok rajongónk. - válaszolta nevetve. Én, csak bólintottam és folytattam utam, Ren mögött. Nos, hát végül rájöttem, mégsem kellett volna, úgy bíznom abban, hogy Rennek igaza van, mert nem volt. Ahogy beléptünk egy csomó rajongó zúdult a nyakunkba. Höh Ahogy beléptünk? Még csak be se kellett mennünk a boltba. Már a bolt előtt is ott sorakoztak. Nagy nehezen átvergődtük magunkat a kint lévő rajongókon, hogy bejussunk végre a boltba. Majd indultunk volna összeszedni a listánkon szereplő dolgokat, de sajnos ez sem ment olyan könnyen. Végül a biztonsági őrökre kellett bíznunk a dolgokat, akik nagy nehezen a lánysereg nagyja részét kitessékelte az üzletből. Így neki állhattunk végre a vásárlásnak. Éppen a húsoknál álltunk sorban, amikor is Rent leszólította egy lány. Elkezdtek hát beszélgetni. Én pedig minél tovább néztem ezt annál féltékenyebb lettem. Persze ezt előtte nem mutathattam. Próbáltam nyugodt maradni. Miután azonban a hentes bá' szíveskedett oda adni a húst amiért sorban álltam, szépen oda ballagtam Renhez és a lányhoz. Majd karon ragadtam és magam után húztam Rent. 

-Szia. Bocsi, de nekünk most mennünk kell. - vágtam oda a lányhoz sík idegen és ridegen. 

-Na, de... - a lány csak értetlenül állt ott nagyokat pislogva.

Én szépen a pénztárig vonszoltam Rent, aztán elengedtem karját.

-Mi volt ez Hyun-ssi? Miért vonszoltál úgy el engem és hagytad ott szegény lányt ilyen pofátlanul? Ez igazán nagy bunkóság volt. - jelentette ki MinKi kicsit értetlenül.

-Jaj, ne nyavajogj már annyit. És az nem bunkóság, hogy az embernek állandóan nyomába vannak az ilyen lányok és még vásárolni se tud elmenni nyugodtan, anélkül, hogy ne támadnák le? -förmedtem rá.

-Hogy ne nyavajogjak már annyit? Ezt megjegyeztem Hyun-ssi, ezt megjegyeztem. Amúgy ha nem tudnád ő egyáltalán nem támadott le, csak beszélgettünk egy kicsit, ráadásul nem is egy rajongó volt, csupán a divatról szándékozott társalogni velem, miután meglátta az öltözékem. - jelentette ki Ren, igazán sértődötten. S elfordult.

-Jó, sajnálom. Nem úgy gondoltam. Csupán kicsit ideges voltam. Ráadásul a ranjongókat is szeretem, csak néha fel tud bosszantani, hogy nem tudunk annyira normálisan meglenni, mint mások. - mondtam, majd hátulról megöleltem. Erre megfordult.

-Megbocsájtasz? -néztem rá aranyosan.

-Meg. - ugrott a nyakamba.

Ezek után amint kifizettük a cuccokat haza felé vettük utunk. Elég gyorsan haza is értünk, bár már délután volt mire megérkeztünk. 

-Nos, úgy tűnik abból az ebédből se lesz semmi. -súgtam oda Rennek, erre ő csak felkuncogott.

Ahogy beléptünk és becsukódott az ajtó MinHyunt láttuk meg futni magunk felé. Akár egy háziasszony kötényben, tiszta lisztesen, szutykosan rohadt felénk. Már szinte azt hittem belénk fog ütközni amikor is megállt méterre pontosan előttünk. Megragadta a kezemben lévő szatyrot és kitépte kezemből. S azzal a lendülettel megfordult és visszarohant a konyhába. Én csak ledöbbenten álltam az ajtóban MinKivel.

-Ez... Ez mi volt? - néztem döbbenten MinKire.

-Min-ssi Omma. - kiáltott fel mosolyogva és nevetett egyet.

Miután MinHyun elkészült a késői ebéddel és elfogyasztottuk azt, eléggé fáradt lettem, így elmentem aludni. Egyedül voltam. Csak feküdtem csendben a szobában. Csend volt. Csend volt egészen addig, míg ezt a csendet fel nem verte egy telefon csörgése. Mégpedig az én telefonomé és nem más hívott mint a főnök.

-Hallo? Tessék. -Holnap? -Rendben. Értettem. Miután beszéltem a főnökkel kimásztam volna az ágyból, hogy kimehessek és beszélhessek a többiekkel, de ekkor valaki benyitott.

-Hyun-ssi. - csak egy édes hangot hallottam ahogy nevemen szólít majd a nyakamba ugrik. Én pedig egyenest az ágyra zuhanok. Magamon a kis betolakodóval.

-MinKi, te vagy az? -kérdeztem ránézve a kis pinkes felhőre ami mostanra már nem rajtam hanem mellettem helyezkedett el. A szobában elég sötét volt már akkor. Ezért is nem láttam előre.

-Jelentem igen. - mondta és még a hangjából is leszűrhető volt az arcán lévő szép nagy mosoly.

-Hogy kerülsz te ide? Mondták már neked, hogy csukott ajtón kopogni kell, hogy bejöhess?

-De Hyun-ssi!-nyavajgott egy sort. -Úgy is tudom, hogy te vagy bent. Úgy is tudom, hogy nem csinálsz semmit. Akkor meg miért is ne jöhetnék be amikor csak szeretnék?

-Na és ha mondjuk nem vagyok egyedül? -hajtotta oldalra fejét kérdőn.

-Aron Hyungot sem zavarná biztos, hogyha bejövök. - jelentette ki magabiztosan.

-Én nem Aronra gondoltam. Hanem, mi van, ha nem vagyok egyedül Úgy? - Ren ezt hallva csak nagy szemeket meresztett.

-Hyun-ssi, arra gondol, hogy ha.. ? - akadt meg a mondat közepén.

-Igen arra. Mi van, ha felhozok valakit?

-Na, de Hyun-ssi sose hoz fel senkit. - kezdett győzködni.

-Nem tudhatod. Lehet, hogy már hoztam, lehet, hogy majd fogok hozni. - mondtam. Bár nagyon jól tudtam, hogy erre semmi esély nincs. Hiszen én csak egy embert szeretek. Az pedig itt lakik. Ráadásul most éppen itt fekszik közvetlen mellettem. Eljártak a gondolataim miközben nyugodtan feküdtem az ágyon, de végül csak eszembe jutott mit is akartam eredetileg.

-Kiki most ki kell mennünk. - mondtam megbökve Rent, aki szintén nyugalmasan feküdt mellettem.

-Miért? - kérdezte. Hangjában lehetett hallani a fáradtságát és nyűgösségét.

-A főnök úr telefonált. Még mielőtt berontottál volna hozzám. 

-Mit mondott? -kérdezte fáradtan.

-Ha kijössz majd megtudod. - Erre a kijelentésemre Ren megfogta a karomat.

-Hyung én fáradt vagyok. Nem lehetne inkább a többieket ide hívni?

-Mi?! Hogy ide? Persze, hogy mindenki az én szobámba legyen el kénye kedve szerint? -háborogtam.

-De Hyung! Hiszen én is mindig itt vagyok és engem sose zavar ki.

-Nem érdekes. Akkor sem. Kint a nappaliban fogunk beszélni és ennyi. - mondtam szigorúan.

-Kérlek Hyun-ssi. - kérlelt álmosan Ren. Így hát alányúltam, megragadtam és szépen ölben kezdtem kivinni a nappaliba. Közben a többieknek is kiabálva, hogy vánszorogjanak oda. Ren ahogy felemeltem nyakamba kapaszkodott.

-Mit csinálsz Hyung? - nézett rám álmosan.

-Te nem akarsz kimenni. Hát majd én szépen kiviszlek. - mosolyogtam rá. Közben elindultam vele a nappali felé. Ahogy oda értünk Aron vigyorgó fejével találtam szembe magam. Letettem Rent, közben oda súgtam Aronnak. -Ne gondolj semmi olyanra. Csupán álmos volt, oké?! -Persze, persze. Mihejst mindenki megérkezett elmondtam a holnapi menetrendet. Ami pedig a következő. Reggel kelünk. Délelőtt FanMeeting. Délután (mivel megtudtam hányadika is van) szobaválasztás. Este pedig egy fellépés. Ennyi lenne a menetrend.

-Rendben. Ennyit akartam. Most pedig menjetek szépen aludni, hogy holnap időben tudjunk kelni.

-Hey Jongie! - szólt oda Aron egy vigyorral az arcán.

-Hányszor mondjam még, hogy ne hívj így?! Annyira rühellem.

-Nem lehetne inkább az a szobaválasztást még ma este véghez vinni? - kérdezte, még mindig vigyorogva. MinHyun és BaekHo egyetértően bólintott.

-De már este van és késő. Holnap pedig korán kelünk. - érveltem magam mellett.

-Jong-ssi kérlek. Essünk már túl ezen. Nem tart olyan sok időbe. - kérlelt MinHyun. Én csak sóhajtottam egyet, majd belegyeztem.

-Nos? Akkor javaslatok vagy bármi egyéb? - BaekHo e kérdésre csak kezet emelt rögtön. Így hát szót adtam neki.

-Megkapom Minniet? - kérdezte sziklaszilárt arccal. MinHyun e kérdésre csak elpirult és kuncogott egyet. Én csak bólintottam.

-És akkor én egyedül maradok? - nézett rám szomorú kiskutya szemekkel MinKi.

-Dehogy drága. Én fogok az egyes szobában aludni, te pedig majd Jong cimborámmal. - mondta ördögi vigyorával Aron. Majd amint Ren a nyakamba ugrott egy nagy kiáltással -Hyun-ssiii! még ennyit mondott. Mondtam, ha te nem, akkor én. Szívesen.

Eljött hát a lefekvés ideje. Igazán csak ekkor tudatosult bennem az a tény, hogy mostantól Rennel fogok egy szobán osztozni. Aminek már gondolatától is eléggé ideges vagyok. Pláne még attól a ténytől, amivel csak később szembesültem, hogy a szoba amiben alszunk. Amiben eredetileg Ren és MinHyun aludt. Csupán egy nagy ággyal rendelkezik. Ami annyit tesz, hogy MinKivel egy ágyon kell majd innentől osztoznunk. Ez felettébb zavarba ejtő számomra, de próbálkozom titkolni zavarom Ren előtt. Bementünk hát a szobába mind a ketten és befeküdtünk az ágyba. Csak feküdtünk ott szótlanul  egy kis ideig. Akárhogy is próbáltam titkolni azt amit érzek ezzel kapcsolatban, úgy tűnik Ren ettől független észre vette és megszólalt.

-Hyun-ssi. Tudom, hogy ez elsőre furcsa. Bár igaz, nekem és Min-ssinek nem volt az. Mi elsőre megszoktuk. - mosolygott egyet- Na de hidd el, hogy meg lehet ezt szokni. Csak elsőre furcsa. - győzködött és próbált nyugtatni kedvesen MinKi. Én csak bólintottam egyet és reméltem igaza lesz. Később aztán mikor felpörgött kicsit és elkezdett szórakozni a plüssökkel (Mivel igen .Azok is vannak.) egészen kezdtem lenyugodni és élvezni, hogy vele lehetek.

Aztán végül tényleg eljött az alvás idő. Hiszen holnap korán kell kelnünk, így bármennyire is élvezem ezt a dolgot abba kell hagynom és megálljt parancsolnom.

Eljött hát a reggel. Kicsit komásan, de megpróbáltam felkelni. Már éppen a szemeim terveztem kinyitni, amikor is forróságot éreztem a testem egyik oldalán. Mihelyst kinyitottam szemem, elém tárult a látvány. A látvány ahogyan Ren éppen engem ölelgetve alszik, tulajdonképpen nem is mellettem, hanem inkább rajtam. Hirtelen nem tudtam mit tegyek. Most maradjak, vagy menjek. Fel kéne kelnem, de nincs szívem felkelteni őt. Kisurranásban pedig sosem voltam jó. Ahogyan ezen gondolkoztam egy apró hangra lettem figyelmes.

-Hyun-ssi. Ha akarsz menj, de én még szeretnék aludni. Bár nem szívesen engedlek el. Te sokkal melegebb vagy és puhább, mint MinHyun szokott lenni. 

-Szóval mindenkivel ezt csinálod? - kérdeztem meglepetten.

-Hm-mm. - válaszolta. - Azonban eddig még senki nem volt ilyen kényelmes, mint te Hyun-ssi. Esetleg nem akarsz itt maradni velem, még egy kicsit? - próbálkozott MinKi, de én azért olyan könnyen nem adom be a derekam, bármennyire is szeretném.

-Nem Kiki. Én most megyek. Te meg legyél szépen el Hyun-ssi párna nélkül. Bye-bye. - Léptem ki az ajtón.

-De Hyung. - nyavajgott MinKi, de már ne is számítson rá, hogy visszafordulok.

Kimentem szépen a konyhába és leültem a pulthoz. Csak ültem ott ey kicsit a finom, hideg pultnál a gondolataimmal, amikből végül MinHyun zökkentett ki.

-Jóó reggelt Jong-ssiii. - mondta vidáman mosolyogva.

-Jó reggelt Min-ssi. Na jó volt Baekkal egy szobában? - válaszként MinHyun csak bólintott egyet.

-És neked Kikivel? Tudom furcsa az, hogy csak egy ágy van bent, de azért remélem nyugodtan tudtál ettől független aludni. Kiki biztosan, mert ő már megszokta. Igaz, hogy új volt a társaság, de hát hozzád így is gyakran bejár.

-Igen, nos az ágy az... Elsőre fura volt, de... - még a mondatomat se tudtam befejezni, de Aron termedt ott a semmiből.

-Miről van szó? Tényleg csak egy ágy van abban a szobában?

-Igen. - bólintott MinHyun. -Egy szép nagy 2-3 személyes francia ágy.

-Uhh akkor pont jó, nemde Jongie? - mondta Aron kaján vigyorral. Esküszöm megfolytom az ilyenekért. Az meg pláne, hogy állandóan Jongienak nevez mikor jól tudja, hogy utálom. Ezt már inkább figyelembe se veszem.

-Aron! - förmedtem rá.

-Miről van szó? - nézett értetlenkedve MinHyun.

-Semmiről-semmiről. Hyung csak össze-vissza beszél. Tudod milyen Aron. - mondtam közben Aron próbáltam visszatuszkolni a szobája felé. Végül sikerült is. Amint kettesbe kerültünk jól le is szidtam.

Később elindulni készültünk a FanMeetingre. A kisbuszunkkal azonban akadt némi gond. Röviden. Egy üléssel kevesebb van most benne, mint kéne. Így valakinek egy másik ölébe kéne ülnie. Tiltakozás az van, de nem érünk rá. Ren végül jelentkezik. Nem tudok mit tenni ölembe kapom és elindulunk. Ez igaz nem a legjobb ötlet az én helyzetemben, de nem tehettem mást. Már így is késésben voltunk. Ha nem sietünk, elkésünk. Eléggé nehéz volt egész úton bírni, hiszen a gyönyörűséges szőke, édes kis lény akiért úgy oda vagyok most éppen az ölemben ül, de nekem nyugodtnak kell maradnom mellette é-és persze alatta. Megérkeztünk. Amint kiszálltunk a kocsiból el se hittem, hogy sikerült. Nagyjából olyan érzésem volt, mint aki ejtőernyőzik és miután lért el sem hiszi, hogy ő erre képes volt, s legszívesebben a földet csókolgatná örömében. Annyi különbséggel, hogy én nem a földet szeretném most úgy csókolgatni, hanem valami mást. Azonban sajnos az lehetetlen. Ami kicsit elszomorító. Na de most egy FanMeetingen vagyunk, így örüljünk inkább szomorkodás helyett. Leültünk szépen sorba egymás mellé és belekezdtünk a dolgokba szépen. A L.O./\.E-k csak jöttek és jöttem. Mindenkivel szépen elvoltunk és mindenki felettébb happy volt. Bár be kell vallanom, hogy elég nehéz volt, nem egyfolytában Ren-re figyelnem. Akivel most kivételesen nem egymás mellett ültünk, de még így, hogy csak egy ember választott is el minket nagyon hiányzott. 

Egy rajongó végül nagyban neki állt velem beszélgetni. Igaz nem teljesen tudtam figyelni rá, mert Ren bámulása persze nem nyilvánosan, de túlságosan lefoglalt. Egyszer láttam ahogy még vissza is nézett rám. Szemei olyan szomorúak voltak, nem értettem vajon miért lehet ez. Eddig nagyon vidám volt, most mi szeghette kedvét. Eljött hát egy kisebb szünet. Végül nem bírtam ki. Muszáj volt átülnöm Ren mellé. Azért is, mert hiányzott, és azért is, mert meg akarom tudni mi baja.

-Kiki mi a baj? Az előbb mikor láttalak olyan szomorú volt a fejed. Bármi baj van nekem elmondhatod.

-Semmi. Nincs semmi Hyun-ssi. Csupán fáradt vagyok. Ennyi az egész.

-Ne hazudj nekem. Láttam, hogy valami baj volt.

-De én nem hazudok. Tényleg nincs semmi.

-Biztos? - Ren csak bólintott egyet. -De ha lenne valami elmondod, ugye? - Erre csak egy újabb bólintás volt a válasz.

Meglehet, hogy ő azt mondja semmi baja, de én akkor is azt érzem, hogy van valami. Annyira szomorú, de annyira aranyos. Késztetést érzek, hogy megöleljem és meg is teszem. Ő közben csak nyugodtan ül és alig reagál valamit. Számomra ez is furcsa, de nem akarom piszkálni. Ha nem akarja elmondani, úgy se fogja én meg nem kényszeríthetem. Legfeljebb csak ölelgethetem. Még jó sokáig. Az talán nem is akkora baj. Ahogy így gondolkodtam, elmerültem gondolataimban és elméleteimben a szünet véget ért és folytatnunk kellett tovább a Meetinget. Kicsit fárasztó ugyan, de most, hogy végre Ren mellett lehettem, máris sokkal jobban éreztem magam. Úgy tűnik ezzel nem vagyok egyedül. Mivel nekem úgy tűnt fel, hogy Ren kedve a Meeting második felében egészen javulni kezdett, aminek nagyon örültem. Igaz sokat viccelődtünk, nevettünk és szórakoztunk a Meeting közben. Aztán véget ért. Persze még egy-egy búcsú mondatra volt időnk. Ahogy Renhez ért a sor hirtelen oda bújt hozzám és vállamra hajtotta fejét egy apró mosoly társaságában, úgy köszönt el mindenkitől.

Majd haza indultunk. Már a Meeting is nagyon kifárasztott minket, de még mindig ott van a esti koncert. Ahogy haza értünk, senki nem akart mást csakis pihenni. Mindenki bevonult a szobájába és magára zárta az ajtót. A mindenkibe magunkat is bele értem. Rennel mi is szépen bekullogtunk a szobánkba utolsóként mivel én kullogtam és vittem őt is. Meg ne kérdezze senki, hogy miért. Szimplán csak lusta, nekem meg jó szívem van, s ezért eleget teszek kérésének. Mielőtt pedig valaki azt hinné, ennek egyáltalán semmi köze nincs ahhoz, hogy belé estem. Egyszerűen, csak... Jó. Meglehet mégis van egy kicsi.

Nagy nehezen, de csak becipeltem őt a szobába majd az ágynál kezdtem összerogyni így inkább ráfeküdtem Rennel aki a hátamon ült ebből kifolyólag. Nos, ja. Ráadásul valamiért nem tervezett onnan leszállni.

-Kiki megtennéd, hogy leszállsz a hátamról, mielőtt eltörne? - kérleltem Rent, megadóan.

-Most azt mondtad, hogy kövér vagyok? - kérdezett vissza háborgón.

-D-dehogy is. Én ilyet sose mondtam. Hogy lennél már te kövér? Csupán... 

-Nyugi Hyun-ssi, csak vicceltem. - mondta nevetve, közben elfeküdt hátamon. Erre felnyögtem. Igaz, hogy Ren egy kis vékony virágszál, de most valahogy mégis képes vagyok alatta meghalni. Kicsit vicces. Talán nem ártana edzenem egy kicsit, mert, ha még alatta is kiköhögöm a lelkem, akkor nagyon rossz kondiban lehetek. Miközben ezen filóztam, Ren addig két karjával átkarolta felsőtestem és csak úgy feküdt hangtalan. Ez szép és jó meg minden, de ezzel kivégez, mint mentálisan, mint fizikailag, mint mindenhogy. Hát szóra nyílt a szám.

-Édes-drága Kiki. Kérlek mond, hogynem így tervezel aludni, mert, ha igen, akkor estére már egy másik Leadert kell kerítenetek helyettem. - nyögdöstem MinKi alatt sérvet kapva.

-Olyan gonosz vagy. - mondta majd vágott egy durcát és elengedett, de felkelni a hátamról nem volt hajlandó csupán felült.

-Ne csináld már Kiki. Most ezért igazán nem kell durcáskodni. T-te igazán.. Neked nagyon jó alakod van, nem is tudod mennyire, sőt a csapatban talán a legjobb és kicsit sem vagy súlyos, csupán én nem vagyok formában, ráadásul a Meeting kimerítő volt. Kinek van ezek után erre ereje. - mondtam közben próbáltam megfordulni, hogy Ren feje végre szembe legyen velem és ne a hátam mögé kelljen beszélnem. Bár ezek után a súlya a hasamra nehezedett a hátam helyett.

-Tényleg csak emiatt? D-de Hyun-ssinek eddig mindig volt ereje rám. - mondta közben közelebb hajolt hozzám és alsó ajkát ajkamhoz érintette majd elvette. Én ettől csak lefagytam egy pár másodpercre és előre bámultam magam elé. Aztán egyszer csak Ren felpattant rólam.

-Hát rendben van Hyung. Akkor elmegyek pihenni Aron-hoz és egyedül hagylak nyugalomban. - Majd azzal a lendülettel ki is suhant az ajtón.Én pedig csak néztem utána. Nem értem. Ez... Ez mi akart lenni? Talán, csak véletlen volt és nem így akarta? Vagy esetleg csak szórakozik? Nem tudom, de ettől csak feldúlt lettem. Próbáltam pihenni a koncert előtti pár órában, de ezek után egyszerűen már nem ment. Nem voltam képes a pihenésre koncentrálni. Elérkezett hát a koncert. Beültünk szépen az autóba, persze az autóba azóta már beleszerelték az 5. ülést is még a Meeting vége előtt. Aztán elindultunk. Az út nem tartott túl sokáig, csupán számomra tűnt több napnak az a fél/háromnegyed óra amit utaztunk. Ahogy oda értünk kiszálltunk szépen és már mentünk is hátra a staffhoz, hogy gyorsan elintézhessék amit kell és... Irány a színpad. A színpadon állva legalább 1-1 szám erejéig próbáltam csitítani magamban a kis hangokat és lelassítani a zakatoló agykerekeimet, hogy élvezhető előadást tudjak nyújtani én is a csapattársaimmal együtt. Ami sikerült is. Egy ideg. Pontosítanék. A fanservice idejéig. Amikor is Ren és MinHyun meglátásom szerint túl közel kerültek egymáshoz. Annyira közel, hogy az már tűrhetetlen volt számomra. Próbáltam megőrizni a tartásom és higgadt maradni főképpen a rajongók miatt, de ez sem ment könnyen. Aztán mikor már minden tag Ren körül kezdett sertepertélni végem lett. Csak éppen nem úgy ahogy számítottam rá. Dühös voltam és féltékeny. Csontokat lett volna törni kedvem. Az ő csontjaikat. Azonban csonttörés helyett, csupán egy könnycsepp gördült le arcomon és még egy, majd még egy. Fejem lehajtottam, nehogy meglássa bárki is ahogyan hullanak könnyeim. S közben elvonultam a színpad kicsit távolabbi részére a többiektől csöppet messzébb. Ahogy ott állok és szomorkodom két kezet veszek észre amik éppen átölelnek, aztán vállamon egy szőke aranyos buksi jelenik meg.

-Hyun-ssi!! - nézett rám nagy szemeivel. Még a szemei is mosolyogtak és boldogságot árasztottak. Szinte én is boldogsággal teltem el tőle. Rápillantottam és próbáltam mosolyogni. Ő azonban észrevette a könnyeket szemeimben.

-Mi baj Hyung? -kérdezte szomorkásan.

-Semmi. Semmi baj nincs Kiki. Minden rendben. 

-Áh. Tudom én miért szomorú Hyun-ssi. Mert senki nem törődött vele eddig, de most itt vagyok. - mosolygott rám.

-Tudod te, hogy nagyon aranyos vagy? -csúszott ki a számon ez a röpke mondat. -Kiki csak önfeledten mosolygott egyet, majd megszólalt.

-Táncolsz velem Hyun-ssi? - nézett rám kiskutya szemekkel. Nem is tudtam mit válaszoljak. Bár már késő volt. Kiki megfogta kezem és magával húzott. Végül egy táncot lejtettünk a színpadon. Minek a végét egy szép pörgetéssel zártuk ahol karomba ölelhettem a Lady-m. 

A koncert szép lassan véget ért. Mi pedig az autóbuszunk felé igyekeztünk. A rajongók, csak úgy özönlöttek utánunk. Ren és MinHyun gondolta, hát a kedvükre tesz és újból fanservice-ba kezdtek. Szinte elpattantak a fejemben az erek őket nézve. Főleg miután BaekHo és Aron is folytatta a sort, na persze jól tudom, hogy Aron csak azért csinálja, hogy az én agyamat húzza vele és a sírba tegyen. Beültem hát az autóba és rájuk kiáltottam, hogy üljenek be ők is. Mind kicsit megdöbbenten álltak előttem, mert nem értették mitől lett hirtelen ilyen a kedvem. Persze ettől független másodszavamra engedelmeskedtek, ahogyan észhez tértek a döbbentségből. Haza mentünk hát. Magunk mögött hagyva a koncertet és a sok ezer L.O./\.E-t is. Mihelyt haza értünk, mind kipattantunk a kocsiból és a ház felé vettük az irányt. Mikor is MinHyun átkarolta Ren vállát és elkezdett neki valamit rizsázni nekem pedig végleg elszakadt a cérnám, ahogy Min-ssi keze hozzáért Renhez. Torkom szakadtából elkezdtem üvöltözni.

-Na most már kurvára elegem volt. - ordítottam és azzal be is robogtam a lakásba egészen a szobámig amin még az ajtót is bezártam. Na, csak ugye azt felejtettem el, hogy ez nem is egyedül csak az én szobám. Kis idő múltán kopogásra leszek figyelmes és egy édes hang szólal meg az ajtó másik oldalán.

-Hyun-ssi bezártad? Engedj be. -kérlelt Ren édes hangján.

-NEM! -ordítottam határozottan.

-Hyun-ssi ne szórakozz már. Tudod jól, hogy ez az én szobám is. Engedj be.

-NEM! - tiltakoztam megtörhetetlenül.

-Kérlek! Megígérem, hogy békén hagylak, csak eressz be. 

-Na jó. - Adtam végül fel. Ennek az angyalnak nagyon nehezen tudok, csak nemet mondani és nagyon kevésszer. Odamásztam hát az ajtóhoz kizártam majd beengedtem Kikit és azzal a lendülettel vissza is zártam. Egyáltalán nem volt kedvem senkihez, hogy csak úgy berontson ide prédikálni. Reméltem, hogy mivel MinKi is megígérte, így csendben marad. De nem így lett. MinKi az ágyban feküdt én pedig már éppen készültem lefeküdni.

-Hyun-ssi. Nem akarod elmondani, mi volt az az előbb? - nézett rám.

-Nem úgy volt, hogy békén hagysz, ha beeresztelek?

-De, de nem tudlak, csak úgy békén hagyni. Nekem tudnom kell mi bajod. Segíteni szeretnék.

-Nincs szükségem rá és ráadásul nem is tudnál segíteni.

-Hyun-ssi ezt sose tudhatod biztosan. Na de mond meg végre mi baj. Már több napja szomorú vagy, letört vagy éppen ideges. Mi lelt téged? - nem hátrál.

-Semmi. Mondom, hogy semmi.

-Hyung ne próbálj már nekem hazudni. Úgy se hiszem el. - makacskodott folyamatosan.

-Nem hazudok. Ez van. - azért sem adom meg magam neki, na de hát mégis mit csinál?! MinKi fogta magát és ahogy kimondtam utolsó mondatomat is rám mászik. Kezeimet pedig lefogja. Majd így, hogy felém került fejét lehajtja hozzám és szóra nyitja száját.

-Mond már el! Addig úgy se foglak hagyni te is jól tudod. - mondta már kicsit türelmetlenül és talán csöppet erőszakosan. Mintha csak valamit sejtene. Végül... megtörtem. Ő győzött, s én vesztettem. Sóhajtottam egy óriásit majd belekezdtem.

-Jól van, elmondom. Hiszen úgy látom ezt már semmilyen módom nincs elkerülni. De megkérlek valamire mielőtt ezt megtenném. Mégpedig arra, hogy, ha ezt elmondom neked kérlek ne utálj meg érte. Meg tudod ezt nekem ígérni? - néztem rá kétségbeesetten. Az ő arcán viszont, csak egy mosoly látszott.

-Hogy én Hyun-ssit megutáljam? Nem létezik olyan, ami lehetővé tenné, hogy az megtörténjen. - mondta, s látszik teljesen őszinte és tényleg így gondolja. Már ameddig.

-Rendben van. - sóhaj hagyja el számat. - Choi MinKi én beléd szerettem. - csak úgy hullott ki számból ez a pár szó, akár az őszi fák lombjából a levelek egyenként. Megtettem. Bevallottam életem szerelmének, hogy szerelmes vagyok belé. Na, de akkor miért érzem magam olyan furcsán? Talán azért, mert ahogy elhangzottak számból ezek a szavak... Choi MinKi én beléd szerettem. Ő hirtelen lefagyott? Aztán kis idő múlva magához tért és elengedte csuklóimat, de nem ment el. Nem is beszélt. Csupán leült. Rajtam. Ráadásul nem is akárhová sikerült neki lecsücsülnie a formás popójával. A várakozás és kínos csönd nagyon zavaró volt, de ráadásul még nekem azzal is küzdenem kellett, hogy az a formás popó éppen a testem azon a tájékán helyezkedik el ahol pont nem lenne szabad. Ahogy MinKi száját mozdulni láttam hirtelen megörültem, hogy hátha beszédével együtt szándékszik leszedni magát hímtagok közeléből, de nem volt ekkora szerencsém. Maradt az a popó ott ahogy volt, sőt még kicsit mozgolódott is, amitől elismerem én is elkezdtem mozgolódni odalent.

-É-én nem is tudom mit mondhatnék Hyung. Erre nem igazán számítottam. - mondta kicsit zavarodottan, közben feszültségében mozgolódott tovább. Én viszont ezt a feszültséget nem bírtam már tovább, így elvesztettem az önkontrollom. Alig fejezte csak be MinKi a mondatot én elkaptam és ledöntöttem az ágyon. Aztán elkezdtem közeledni ajkaihoz. Ő ijedtében becsukta mindkét szemét és várta, hogy mikor támadom vadul le. Én azonban csak ugyan azt tettem, amit előző este ő is. Majd felemeltem fejem. Ren kinyitotta szemeit közben és értetlenkedve nézett rám.

-Drága édes virágszál. Én nem bántalak. Én nem erőszakoskodom, ha te nem akarsz valamit, mert nekem nem csupán a testedre van szükségem. Ettől független egy kis szórakozás kijárt úgy igazán. Ezt megérdemelted, mert tegnap pont ezzel kínoztál te is engem, s most csak vissza kaptad, azt a bizonyos kölcsön kenyeret Ki-ssi. - magyaráztam neki, egy önelégült mosoly társaságában. Ő pedig csak döbbenten lesett engem. Aztán megszólalt.

-Ha tudom, hogy csak azt kapom vissza amit adok, akkor sokkal többet is tettem volna. - jelentette ki mosolyogva ezt az alattam fekvő gyönyörű szőke angyal. Én pedig alig jutok szóhoz ezt hallva. 

-Kiki most ezzel azt akarod nekem mondani, hogy... - a mondatot azonban befejezni már nem engedte szorosan megölelt, majd közeledni kezdett hozzám ajkaival.

-Ha még egyszer eljátszod velem azt amit tegnap én esküszöm nem állok jót magamért. - mondtam idegesen. Erre pontosan azt csinálta, csak most egy mosoly is társult e cselekedet mellé.

-Na jól van. Ennyi. - felültem szépen és lelöktem MinKit a földre. - Ott maradsz. - utasítottam. Azonban ő is, akár a rossz háziállatok próbálkozott visszasomfordálni a tiltott területre.

-Mondom ott maradsz. Nem jöhetsz fel. Így jártál. Kell neked felizgatni az embert és szórakoznod vele.

-Na, de én arról nem tehetek, hogy ennyire szeretnél megcsókolni. - mondta mosolyogva a földön ülve az ágy mellől.

-Nem, de arról tehetsz, hogy kínzol itt engem a hülye kis játékoddal. Ráadásul a popókádat is te kezdet el huzingálni a nadrágomon, pont ott ahol a legérzékenyebb vagyok erre. - mondom mérgesen.

-Na jó, de... - magához húzott az ágy szélére és széttárta lábam, majd elkezdte nadrágom közepét nyomkodni.

-T-te meg most mi az anyámat csinálsz?! - lepődtem meg és nem értettem az egész helyzetet, de ujja érzete csöppet nyögésre késztető volt. 

-Hyun-ssi! Ne beszélj csúnyán. Nem, hogy inkább nyögdösnél, azt jobb szeretném hallani. - mondta vigyorral az arcán.

-Aha. Szeretnéd. De nem fogod. - mondtam magabiztosan és próbáltam visszatartani nyögéseimet. Ekkor egyszer csak meleget éreztem. Úgy tűnik ő nem adja fel egykönnyen. A melegség nem másnak a jele volt, mint annak, hogy rápuszilt makkomra. Na azt már nem bírtam. Próbáltam magam tartani, de az már sok volt. Ott abban a szent pillanatban megadtam magam. 

-Nehee. - Nyögésemmel egybe kötve ordítottam rá. Ő erre rám mosolygott.

-Én most itt el is értem a célomat. - jelentette ki.

-Te kis szemétláda. Te kínzol engem és még a képembe is vigyorogsz. Ilyet még nem éltem. Hát mi történt az én édes törődő Renemmel?

-Itt van. Csupán szórakozik egy kicsit, ha már egyszer ennyit kellett várnia, hogy Hyun-ssi végre elmondja őt akarja e vagy sem. 

-Mi az, hogy 'ennyit'?

-Tudja meg Hyung, hogy én már amióta a csapatunk megalakult azóta figyelem magát. Már az első találkozásunknál felfigyeltem rád. Amióta csak ismerlek mindig is érzelmeket tápláltam irántad, de nem barátiakat, vagy vezetőieket. Egyszóval... Szeretlek Hyun-ssi. Már elég rég óta. - ezt hallva ledöbbentem. Szóhoz sem jutottam. Ez az édes anygyal akit annyira szeretek, szerelmes.. belém? Most álmodom? 

-Ja és azért azt meg kell mondanom, az előbbi kis akcióimhoz hozzáfűzve, hogy ezt már nagyon rég meg akartam tenni. - összeszorítja szemeit. -Már tegnap is ahogy ott guggoltam Hyun-ssi előtt és ott szemeztem A-azzal. De csak úgy csak nem tehettem meg, mert hülyét kapott volna Hyun-ssi, ha random, csak úgy egy fiú letámadja ráadásul nem is akármit, hanem a nemességét.

-Így is hülyét kaptam Kiki. Heh. Bár azzal a különbséggel, hogy ezt élveztem is. Csak ez szinte kínzás.

-És ha én megengedem, hogy Hyun-ssi kárpótolja magát ahogyan csak akarja? - mondta majd elterült a padlón. Olyan hívogatóan festett, ahogyan ott feküdt. Kedvem támadt tényleg rá vetni magam, de ekkor kopogás hallatszott.

-Basszus pont ilyenkor?! - suttogom magamba. - Ki az? - Közben Ren csak kuncog magában és oda súgja.

-Úgy tűnik ez nem a te napod.- Elkezdek felé mászni.

-Oh, dehogynem. -mondom kaján vigyorral, közeledve felé. Az ajtóból viszont megszólal egy hang.

-Jong-ssiii! Minden rendben van? Miért zártad be az ajtót? Beszélhetünk már veled? Kiki azt mondta fél óra alatt simán megpuhít. - beszélt az ajtó túloldaláról MinHyun.

-Mi? - nézek rá Kikire. Ő pedig csak egy mosolyt küld felém. 

-Most miért hazudsz Min-ssi? Nem is mondtam ilyet. - védekezik Ren.

-Kiki akkor te is bent vagy? - lepődik kicsit meg MinHyun.

-Hol lennék Min-ssi? Hiszen ez az én szobám is. - mondta el a tényt Ren.

-Tudom, de... - azonban én már nem engedtem MinHyunnak befejezni a mondatot.

-Bocsi, Min-ssi, de most nem érünk rá. Nem lehetne ezt inkább holnap megbeszélni? Gamsahabnida.

-De.. -motyogott magába kint MinHyun majd elment.

-Te meg mi a.... - Ahogy Ren megszólalt lekaptam. Nem bírtam tovább várni. Muszálynak éreztem, hogy végre megcsókoljam.

Ren POV

JR csak úgy elküldte Min-ssit, ez túl gyanús lesz. Már épp rá akartam szólni, hogy mit művel, erre megcsókolt. Az első csókunk. Mióta is várok én már erre a pillanatra és sokkal jobb, mint gondoltam. Ahogyan Hyun-ssi megcsókolt valóban boldogságot éreztem legbelül.  Szenvedélyes és erőteljes csók volt ugyan, de közben látszott, hogy vigyázik rám és nem csak úgy jön, akár egy vadállat. Szóval, mint ahogy kinéznék belőle. Heh. Ráadásul olyan jó volt végre ajkait érezni és nem csak a kis játékom közben.  Jól érzetem magam, de ez nem volt elég. Még többet szeretnék. 

Folytatjuk. ;)


Ren POV

Ráadásul olyan jó volt végre ajkait érezni és nem csak a kis játékom közben.  Jól érzetem magam, de ez nem volt elég. Még többet szeretnék. Vissza csókoltam hát neki és valahogy csókcsatába kezdtünk.


JR POV

Csak csókolóztunk és csókolóztunk. Olyan jó volt végre kedvemre falni ajkait, de hirtelen nem is tudtam, hogy mit tehetnék vele. Már olyan rég vártam, hogy megkapjam végre őt, de most hirtelen nem tudom mihez kezdjek. Mondhatni a bőség zavara. Na, de ezen se volt túl sok időm filózni, mert Ren keze elég gyorsan férfiasságomra tévedt és jó erősen megszorította azt. Erre felnyögtem. Majd elváltam ajkaitól és megszólaltam.
-Szívecském, mond már meg nekem annak okát, hogy itt én vagyok a férfi és eddig mégis csak én vagyok az egyetlen aki nyögdös, mint állat.
-Esetleg, ha Hyun-ssi tenne is valamit velem, talán én is szándékoznék hangom hallatni. Habár jobb, ha nem. Mivel a többiek odaát vannak.
-Kit érdekelnek a többiek, kérlek. Aron már mióta elmondtam engem nyúz, szóval ezek után nyugodtan hallgathatja ahogy élvezkedünk. - mondom ezt egy nevetés mellett - Ami meg a két jómadarat illeti, annyira nem hiszem, hogy meglepődnének ezen, ha mégis, hát így jártak. Ráadásul szerintem ott is lehet valami. Még, hogy Minnie.
-Most miért? De semmi sincs Min-ssi és Dong-ssi között, arról Min-ssi biztos szólt volna nekem.