Halihó emberek. Na hát most, csak egy rövid kis One Shot-al jöttem, mert haza út közben Pestről ihletet kaptam.
Van egy srác aki úgy bejön nekem (csak látásból ismerem, mindig nem messze száll fel, mint ahol én és na..)
és ma mögöttem ült a buszon és ez megihletett. XD Ez most jó hülyén hangzik. Mindegy.
A két szereplő a következő történetben nem más, mint G-Dragon és J-Hope ( Yepp. Úgy tűnik első fiú x fiú sztorim. Happy vagyok. ^.^ ) Most felborítom a rendet.
J-Hope és GD egy Enthez járnak. Minden egyes nap látják egymást, de még sosem beszéltek egymással. Kisebb információkat tudnak egymásról, de személyesen még nem ismerik egymást. Csak egyetlen dolog közös bennük, hogy egy busszal járnak haza minden nap. A munkanap újból véget ért és ők mentek a buszhoz. Még elég korán értek oda és előbb is tudtak felszállni mikor még hely is volt jó pár. Végül egymás mögötti helyekre kerültek. J-Hope leült és csak nézte ahogy Ji elsiklott mellette, majd beült mögé. Ekkor Hope szíve kicsit gyorsabban kezdett dobogni. Mivel bár nem ismerte a mögötte ülő fiút még túlságosan, de mégis sikerült beleszeretnie e kis idő alatt, míg láthatta. Hope, csak idegesen ült egész úton és feszülten hallgatta a Hyungja minden egyes kis mozzanatát, csámcsogását. Bár bizarrul érezte magát, de közben mégis ez volt élete egyik legjobb busszal való utazása. Majd elérkeztek az elválasztó megállóhoz. Mihelyt egyre közelebb értek a megállóhoz G elkezdett mozgolódni, hogy leszállhasson, ha megáll a busz. Hope ezt hallgatva, csak egyre feszültebb lett. Azt érezte ezt nem hagyhatja, egyszerűen nem akarta, hogy vége legyen ennek a csodálatos útnak. Nem tudta mit tehetne. Majd hirtelen ahogyan a megállóhoz értek Hope minden gondolkodás nélkül egy lendülettel megfordult, átnyúlt a kis résen ami az ülés és a busz fala között helyezkedett el és megragadta Ji karját.
-Kérlek ne menj el! - mondta ezt Hope kétségbeesetten.
Majd miután Hope észhez tért és rájött mit tett, elengedte Ji karját és visszahuppant az ülésbe vöröslő fejjel. Közben mélyen elszégyellte magát és úgy vélte ezek után Ji még hülyének is fogja nézni, ami nagyon zavarta.
Azonban egyszer csak Hope egy hangot hallott maga mögül fent és ahogy felnézett Ji arcával találta magát szemben.
-Mi volt ez kicsike, tán tetszem? - mondta Ji egy mosollyal az arcán és közben Hope-ra nézett.
Hope csak vöröslő fejjel nézett fel a felette álló Hyungjára.
-Neked nem kellett volna leszállnod?
-Jó is, hogy mondod. Valóban le kellett volna, de nem hagyhattam szó nélkül a kis jeleneted. Nem mellesleg neked inkább nem, csak örülnöd kéne, hogy még itt vagyok? - mondta majd kacsintott egyet.
Hope ezt hallva csak lehajtotta vöröslő fejét és ennyit mondott : -Vegyük úgy, hogy én nem mondtam semmit.
- A-a. - rázta meg Ji a fejét. -Nem úgy megy ez kis haver. Ezért még felelni fogsz. - mondta ezt Ji, majd leszállt a buszról.
Hope nem értette ezt a dolgot, azt sem tudta mi történt. Majd következő nap, újból buszra kellett szállnia a Hyungjával akibe bele van esve. Most viszont már biztos volt benne, hogy Ji jó messzire el fogja kerülni, de végül mégsem ez történt....
Hope szép nyugodtan leült, majd várta, hogy a többi utas is felszálljon és elinduljanak végre. Mihelyt meglátta GD-t elszorult a gyomra és rá sem mert nézni, csak várta, hogy elsétáljon mellette, mint ahogyan mindig. Azonban ez nem történt meg. Hope, csak nézett és csodálkozott miért nem látta még Ji-t elsétálni maga mellett, aztán felnézett ekkor hirtelen G termett ott előtte teljes életnagyságban és mellé ült.
- Megkérdezném én, hogy szabad e, de most nem igazán érdekel, mert akkor is ide ülök. - mondta határozottan G.
-M-Mi? - Hope, csak értetlenkedve nézett kikerekedett szemekkel Hyungja meglepő lépésén. Eddig még sosem történt ilyen és most nem értette, mi lehet ennek az oka.
-Ne nézz már ilyen meglepetten kicsike. Megmondtam neked nem?
-Megmondtad? Micsodát?
Ez hallatán G közelebb hajolt Hope-hoz. Amitől Hope elég ideges lett. Majd belesúgott a fülébe.
-Megmondtam neked, nem? Hogy még felelni fogsz.
Mihelyt Hope ezt meghallotta rögtön vörösre váltott a feje. Vajon G tényleg arra gondolt amire?
-De először, még... mondj valamit. Jobb szeretem ismerni az áldozataimat. Szóval... hogy hívnak kicsike?
-J-Jung Ho Seuk, d-de, csak J-Hope-nak, vagy Hope-nak szoktak nevezni.
-Ho Seuk, aranyos kis neved van kicsike. Amúgy én Ji Young vagyok. Kwon Ji Young. Mond már meg kicsike, de most őszintén hány éves vagy te? Csak, hogy tudjam mi engedélyezett. - mondta ezt egy perverz mosoly társaságában.
-19... 2-20 leszek.
-Hmm... pont jó.
-É-és.. én is a-akkor m-megkérdezhetem h-hogy te mennyi vagy?
-Magán adatot nem adok ki... de amúgy 26. Aztán most már elmondhatod mi is akart lenni az tegnap.
-T-tegnap? Nem tudom mire gondolsz..
-Kicsike.. válaszolj, ha kérdezlek. Jól tudod miről beszélek.
-Nem vagyok kicsike. Ne kicsikézz engem. - vágott be egy durcát Hope.
-Mi a fene? Nehogy most meg már megsértődj. Nehogy már én legyek a rossz, mikor tegnap te csináltál egy kisebb jelenetet velem a buszon, mert úgy látszik bejövök neked,.... ami egyébként nem is zavar, mert amióta, csak először megláttalak iszonyat aranyosnak tartottalak.
Ahogy ez, csak úgy nem felfogottan elhagyta G száját Hope felkapta a fejét.
-Aranyosnak találsz?
-Van aki nem? Kicsike alap, ha nem akarnék semmit szerinted ide jövök hozzád és rád akaszkodom?
-Most hagytuk el a megállót ahol le szoktál szállni.
-Nem érdekel. Most az lényegtelen. Most te vagy a lényeg és, hogy végre tisztázzuk a dolgokat kicsike.
-Dolgokat?
-Igen. Dolgokat.
-Milyen dolgokat?
E kérdésre G közelebb hajolt Hope-hoz. Mi következtében Hope feje újra vörösre váltott.
-Tudod te azt. Van nálad otthon valaki?
Hope megrázta a fejét.
-Ilyenkor még senki, csak később.
-Tökéletes.
Közben leszálltak a buszról.
-Akkor most szépen vezess "haza".
Hope, csak kérdőn nézett.
-Gyerünk, mielőtt keresek egy nyakörvet és egy pórázt neked, te kis uke.
Hope gyorsan elvezette Ji-t a házig ahol ő és a többiek laktak és be is invitálta, mert... muszáj volt.
-Kivel laksz itt?
-A csapattársaimmal. 7-en lakunk itt összesen. Én Suga-val vagyok egy szobában.
-Csak nem rosszalkodtok éjszakánként?
-D-dehogy is. Hogy gondolod?! Amúgy is Jimin-en és V-n kívül mindenki hetero.
-Valóban? Nekem nem úgy tűnik.
Hope csak újonnan elvörösödött. G ekkor közelebb lépett hozzá és megfogta Hope inge gallérját.
-Vagy tévedek?
Hope, csak elfordította, az immáron vörösen világító fejét.
-É-én nem vagyok ... nem vagyok meleg. Nem.
-Kérlek kicsike, ezt te sem mondhatod komolyan a történtek után.
-Pedig e-ez komoly. É-én nem vagyok az.
Ekkor G oda lépett Hope-hoz és erősen megragadta ágyékát.
-Még mindig kitartasz az állításod mellett?
-I-Igen.
-Hát én nem úgy érzem, de akkor.. - majd egy igazán intenzív csókba vonta Hope-ot. S a szobában az ágyhoz vezette őt.
-És most?
-Még mindig. - mondta Hope egy mosoly társaságában.
-Na várj. Te ezt ugye direkt csináltad, csak, hogy ezt csináljam veled. Igazam van?
-Hyungnak mindig igaza van.
-Ezért most megérdemled a büntetést. A Hyungodat sose csapd be. Miközben G ezt kimondta Hope-ot az ágyra lökte és rámászott.
-Na kicsi uke... ez volt az utolsó rossz tetted. - mondta s már kezdte vetkőztetni Hope-ot, de ekkor Hope megpróbált fölé kerekedni. Ami eleinte nem igazán akart sikerülni.
-Nem-nem. Kis ukém. Én vagyok fölül, nem te.
De Hope nem adta fel, s végül sikerült leküzdenie magáról Ji-t, majd fölé másznia.
-Na és most ki van felül?
-Kicsi Hope, ettől most nagynak érzed magad?
-Igen, mintha, csak a Mounth Everest-et hódítottam volna meg. Csak várj valami nagyon nyom, de nem tudom mi.
Ekkor G letekintett oda ahol Hope éppen ült és végül Hope-nak is leesett a tantusz.
-Op... vagyis Hyung....
-Ezt most bóknak veszem.
-Azt hiszem veheted is, mert szinte már nadrágon keresztül is sikerült megdugnod engem. Vagyis...
-Áh szóval tényleg szeretnéd, hogy nadrágon belül is megtegyem. - mondta ezt G egy perverz mosoly társaságában.
-É-én semmi ilyet nem mondtam. - visszakozott a kis vöröske.
-Kicsike az lehet, hogy nem mondtad, de látom a kis uke fejeden és ahogyan rajtam ülsz. Szóval... -mondta és vissza is fordította a helyzetüket az eredeti felállásba.
Majd folytatta szép lassan a vetkőztetést amit elkezdett.
-Várj csak kicsi ukém, várj csak.
Közben G-nek végre sikerült kigombolnia a kis uke ingét és elé tárult Hope felsőteste. Miután azonban G perverzen az ukéra tekintett és folytatta volna tovább a vetkőztetését, az uke megszólalt.
-Ne... Én ezt... nem akarom.
-Mi van?!
-Én ezt nem akarom.
-Az előbb még akartad. Most mi változott? Talán szégyenlős vagy kicsike? Ne szégyenlősködj már. - s folytatta volna, de az uke, csak tovább ellenkezett.
-Hagyj! Én.. én meggondoltam magam, mégse szeretném ezt.
-Sajnálom. Ilyen opció nincs. Én büntetést ígértem, így adom is kicsike. - mondta és csak folytatta tovább.
-Ne! Engedj el! Nem akarom. - a kis uke csak elkezdett sipákolni, mint egy kismalac és mindent megtett, hogy G békén hagyja, de ő akkor sem akart tágítani. Végül a kis uke sírva fakadt. Mikor ezt Ji meglátta az ő szíve is meglágyult és leállt az erőszakossággal.
-Ne sírj. Kérek. Én nem akartalak és nem is akarlak bántani.
-Akkor hagyj békén!
-Na, de miért teszed ezt velem? Először felizgatsz, aztán leállítasz és elküldesz.
-Igen, mert nem akarom, hogy bánts.
-Bántsalak? Ugye nem vetted komolyan ezt a büntetéses dolgot, mert egyáltalán nem állt szándékomban bármi olyan tenni veled.
-Nem erről van szó.
-Hát akkor meg miről?
-Csupán nem akarom, hogy bánts, de nem testileg, hanem lelkileg.
-Mi? Most miről beszélsz?
-Arról, hogy most, csak azért kellek neked, hogy legyen valakid akivel éppen szexelhetsz. Aztán majd szépen eldobsz.
-Te meg most... ? Te tiszta hülye vagy. Hiszen én most csakis miattad jöttem ide. Úgy örültem, hogy végre ez is megtörténhet. Ha tudnád, hogy mióta várok már arra, hogy az enyém légy, de persze nem, csak testileg. Mióta csak ismerlek rá sem tudok nézni másra. Azóta nem is voltam együtt senkivel és nem is tudnék, rajtad kívül. Most pedig még képes vagy azt mondani nekem, hogy te nekem, csak a szexre kellesz?
-Igen. Most is biztos csak hazudsz és azt akarod, hogy ezt bevegyek, hogy célba érhess, de semmi haszna, mert én nem.... - szakította félbe G Hope-ot a mondandójában egy csókkal. Ez volt az első csókjuk. Hope ahogy megérezte Hyungja ajkait máris majd kiugrott a szíve. Az egész csók olyan lágy és édes volt, de közben szenvedélyes is.
-Kicsi uke, túl sokat beszélsz. Na, de.. én nem győzködlek , ha úgy sem akarod elhinni, hogy én nem, csak egy Cassanova vagyok, rengeteg szexpartnerrel körülvéve. Ha hiszed, hiszed, ha nem, akkor nem. Na, de ha annyira azt akarod, hogy elmenjek akkor rendben. - mondta Ji, majd lemászott Hoperól és indult volna kifelé.
-Ne..!
-Hmm?
-Ne menj el! Maradj! Kérlek...!
Ji ezt hallván egy mosollyal az arcán visszasétált a meztelen felsőtestű kis ukéjához.
-Miért is?
- ... - Hope, csak nézett vörös fejjel, majd kis idő elteltével megszólalt. -Hyung! Szeretsz engem?
Mikor a kis uke szájából elhangzott ez a kérdés, G arcáról lefagyott a mosoly és csak nézett előre.
-Hyung! Válaszolj! Szeretsz? Szeretsz engem? V-vagy nem?
-Hát persze, hogy szeretlek. Talán nem látszik? Amióta, csak először megláttalak azóta beléd vagyok esve. Minden nap csak téged néztelek a kiadóban is és a buszon is és vártam mikor jön el végre a pillanat... ez a pillanat.
-Hyung!
Majd Ji oda ment Hopehoz és átölelte.
-Én is szeretlek.
-Tudom én. Azt meg még jobban, hogy tetszem is, nem is kicsit.
-Szóval Hyungnál, csak eddig tartanak a meghitt pillanatok?
-Úgy tűnik nem de, kicsike?
-Most miért kell engem mindig lekicsikézned?
-Csak mert. Illik rád.
Hope emiatt durcás arcot vágott. G fogta maga felé fordította a kis uke arcát és megcsókolta. S egyre hevesebben és egyre többször. Nem lacafacázott. Simán ledöntötte a kis ukét és újra vissza hozta a perverzebb és szenvedélyesebb légkört. Miután úgy vélte ukéja is visszazökkent kicsit ebbe a hangulatba tovább folytatta dolgait. Hope felső testét kezdte el csókolgatni. Hope ekkor már kisebb hangokat is hallatott, de még próbálta kicsit tartani magát. Aztán Ji elért Hope nadrágjához. Már éppen húzta volna le a cipzárt, amikor is a kis uke nyavalyogni kezdett.
-Ne! - nyúlt cipzárjához. - Miért van az, hogy engem mindenképp pucérra akarsz vetkőztetni, de te semmit sem vettél eddig le?
-Szeretnéd, mi?
-É-én...
Ji levette pólóját majd ledobta a szoba padlójára. Hope meglátva Hyungja felső testét, csak még jobban felizgult.
-Na most már csinálhatom veled amit kedve tartja?
-Igen. .. Vagyis nem!
Ji ekkor már a cipzárnál járt és sikerült is lehúznia, majd a nadrágot is lerángatnia valahogyan Hoperól.
-Azt hiszem most rajtam a sor, mert különben félek nem engednéd meg, hogy tovább haladjak, pedig az már fontos. - mondta és közben lerángatta magáról farmerjét. S belekezdett Hope boxerének eltávolításába. Ami sikeres is volt.
-Hű kicsi ukém. Igazad volt. Nem kéne téged kicsikének hívnom. - jelentette ki, miközben Hope meredező férfiasságát bámulta.
-Na, de most fordulj szépség.
Az uke nem is ellenkezett sokat csak engedelmeskedett.
-Rendben, akkor most elkezdem a tágítást, de nyugalom.
Az uke csak bólintott. G bedugta első ujját, amit az uke egy szisszenéssel nyugtázott. Közben a seme, csak, hogy próbálja terelni a figyelmet, Hope hátát kezdte csókolgatni. Aztán kis idő után bedugta még egy ujját és később még egyet. A kis uke, ha nem is nagyon jól, de bírta és tűrte, s miután Ji úgy érezte, hogy Hope eléggé kitágult, megpróbálta behelyezni magát is az újai helyett. Csak sajnos azzal nem számolt, hogy úgy tűnik a kicsi Ji-nek még ez a tágultság is elég kicsi. Azonban ekkor már késő volt, mert már elkezdett a kis ukéba hatolni. Az uke, csak próbálta tűrni, bár egyre jobban és jobban fájt neki.
-Én igazán sajnálom Hope. Erre nem számítottam, de kérlek bírd ki egy kicsit.
-Próbálkozom.
Ji elkezdett Hope-ban mozogni, ami Hopenak eléggé fájt, de egy idő után csak elérte a megfelelő tágultságot és elmúltak a fájdalmai.
-Na, de Hyung, ezzel, hogy nem számoltál?
-Nem tudom. Lehet, hogy csak az volt a baj, hogy túl kicsi vagy.
-Mi?! Még engem hi.. - nyögött bele a mondatba Hope - hibáztatsz? Inkább te vagy... - majd Hope hátra nyúlt, hogy megfogja Ji férfiasságának nem benne lévő részét. Ekkor Ji fogta magát és hirtelen tövig benyomta magát a kis ukéba, aki ennek köszönhetően egy kisebb sikítás és nyögés keveréket hallatott.
-Mi a..?!
-Ne próbálkozz. - mondta egy mosollyal az arcán Ji. Majd hirtelen megragadta Hope péniszét.
-Hé! Ha én nem... akkor te... - közben intenzív és hangos nyögések hagyták el a kis uke száját.
-Igen, jól látod. - mondta Ji és közben a kis uke férfiasságát kezdte kezelésbe venni s ezzel együtt maga is mozogni benne. Egyre gyorsabb és gyorsabb lett a tempó. Az ukéból kijövő hangok már szinte lehetetlenek voltak. Próbálta is befogni száját, de nem ment túl könnyen.
-Na-na kicsike. Szerintem ha már ezt teszem igazán megérdemlem, hogy halljam is a hangokat amik kijönnek belőled.
Így Hope kiengedte a hangját. Kis idő múlva a menetnek vége i lett és mind a két srác megelégülten roskadt az ágyba.
-Hyung ez nem ér.
-Micsoda?
-Te hallhattad az én hangom, de én mikor hallhatom a tiédet?
-He?
Ezzel a lendülettel Hope fogta és maga felé fordította Hyungja hím tagját.
-Remélem, hogy ezzel célt érek és sikerül is. - mondta majd rácuppant a meglehetősen vastag hímtagra.
A kis kísérlet elsőre sikertelennek tűnt, de egy idő után Ji nyögései egyre hangosabbá és erősebbé váltak ahhoz, hogy vissza tudja fojtani őket. Nem bírta tovább és kitört belőle. Csak úgy hangzottak az óriási, elégedett sóhajok a seme részéről az uke felé. Majd miután vége lett és Hope "elengedte" végre a kis Ji-t mosolyogva nézett az ágyában fekvő izzadt és teljesen kimerült Hyungjára. Viszont ezzel ő még nem elégedett meg, így úgy döntött a Hyungjára kifolyt ondót is eltávolítja. Így körbe nyalta szépen Hyungja férfiasságát és hasa alsó részét, s közben hallgatta Hyungja hangos nyögéseit. Csupán arra nem számított, hogy a csapat többi tagja éppen akkor ért haza. A tagok ahogy meghallották a hangos sóhajokat hirtelen nem is tudták mi van, csak nagy kikerekedett szemekkel álltak egymás előtt. Majd V megszólalt.
- Kicsim, ugye te is tudod milyen hangok ezek? - fordult V Jimin felé.
- Hát persze, hogy tudom és azt hiszem azt is sejtem ki a gazdája ezeknek a hangoknak.
- Jó, ha annyira okosak vagyok akkor elárulná nekem is valaki miről van szó? - kérdezte JungKook.
- Kookie én a helyedben inkább hallgatnék, az egyik dolog, hogy jobb, ha nem tudod. A másik pedig, hogy még túl fiatal vagy ezekhez a dolgokhoz. - okoskodott RapMon.
- Jin! Te meg mit művelsz? - kérdezte Suga a kulcslyukhoz közeledő Jintől.
- Tssh. Csak meg akarom nézni mi van odabent.
Suga ekkor oda futott Jin-hez és próbálta lefogni, de nem sok sikerrel, így végül csak Jin szeme elé tárult minden.
- Mi a jó szagú úristen van itt? - kiabálta el magát hirtelen. Amitől a szobában bent lévő párocska összerezzent.
-Mi a fene van kint Hope? Itt vannak a többiek? - kérdezte a kicsit még mindig kimerült G.
-Szívesen mondanám, hogy nem, de azt hiszem igen. - mondta Hope és közben majd elsüllyedt szégyenében.
Közben kint arról folyt a beszéd, hogy mi történhetett bent és stb.
- A.. Az pedig ott mondjátok, hogy nem Kwon Ji Young vele? - kérdezte a sokkos állapotban lévő Jin.
-De igen és úgy látom egész jól elvoltak. - jelentette ki Jimin.
Ekkor kinyílt az ajtó és Hope állt benne egy köntösben. Megállt az ajtóban, majd meghajolt bocsánatkérése jeléül.
-Nyugi Hope. Semmi baj. - nyugtatta Jimin.
-Valóban?
-Elsőre majdnem hülyét kaptam, hogy ezt láttam. Most viszont... , ha te a fiúkat szereted és... és ha neked ő kell... A-akkor hát legyen. - válaszolt Jin. Hope szeme felcsillant és a fiúk nyakába ugrott.
-Köszönöm.
-Így legalább többet se kell a szenvedésedet hallgatnunk a buszos fiúval kapcsolatba, akibe beleestél. - mondta Jimin. Hope, csak elpirult.
