Hyun-Ae az új lemezét tervezi. Van pár ötlete ezért elmegy a Woollim igazgatójához.
Ae: Uram!
Igazgató: Hyun kisasszony. Igen? Az új albumáról lenne szó?
Ae: Igen uram. Esetleg megkérdezhetem, hogy lehetne-e más stílusú?
Igazgató:Ahogy szeretné. Maga dönt.
Ae: És esetleg felkérhetnék, máshonnan besegíteni valakit vagy valakiket?
Igazgató: Úgy érzem tervez valamit? Ki vele.
Ae: Szeretném ha a MejiBray együtt dolgozna velem Japánban.
Igazgató: Tessék?
Ae: Egy rockosabb albumot szeretnék összehozni, velük.
Igazgató: Életemben nem hallottam még ilyen, egyik nálunk lévő embertől sem. Nem hinném, hogy ez jó ötlet lenne. Főleg a rajongók számára.
Ae: Kérem uram. Szépen kérem. A rajongók pedig, ha tényleg engem szeretnek akkor ezt is elfogadják és tetszeni fog nekik.
Igazgató: Én ezt nem tartom jó ötletnek, de nem szeretném ha könyörögne nekem, ezért beleegyezem.
Ae: Valóban? Köszönöm.
Igazgató: De azt nem garantálhatom, hogy ők is bele fognak egyezni. Még ilyet, egy K-Pop énekesnő egy J-Rock fiúbandával akar együttműködni. Bár így Japánban is elérhetsz valamit, de nem hiszem, hogy J-Rockos szeretnél lenni.
Ae: Ki tudja, uram. Mellesleg egyszer mindent ki kell próbálni. De köszönöm. Most megyek.
Ae következő nap visszament az igazgatóhoz, hogy megkérdezze mi is az eredmény.
Ae: Uram. Megkérdezte már a bandát az együtt működéssel kapcsolatban? és ha igen, mi lett a válasz?
Igazgató: Igen, megkérdeztem. A fiúk pedig nem túl sok gondolkodás után, meglepve, de igent mondtak. Holnap utazol Japánba.
Ae: Már holnap?
Igazgató: Igen. Már bevállaltad, nincs visszalépés.
Ae: Tudom uram, de nem tervezem, hogy visszalépnék.
Amint eljött a következő nap, Hyun-Ae már egész hajnalban felszállt egy repülőre és elment Japánba. Kicsit izgult és ideges volt, hogy minden jól menjen a fiúkkal, de ez hamar elmúlt. Ae miután a gépe leszállt útját a White Side Group épülete felé vette( csak megjegyezném, hogy a White Side Groupról semmit sem tudok és nem is egyszerű megtalálni, ezért ha valami igazából téves, azért bocsánat. Bár ez úgy is csak egy magam által kitalált történet.). Ae ahogy az (Én mindenesetre, csak Ent.-nek fogom hívni, hogy ne bonyolítsuk) Ent.-hez ért először felnézett rá, majd elindult be felé. Ott elindult a lift felé és felment pár emeletet. Bár nem igazán tudta hol lehetnek a fiúk vagy az igazgató, csak elindult valamerre. Útja közben összefutott az igazgatóval.
Igazgató: Elnézést, esetleg te vagy az a Koreai lány aki felkereste a Meji fiúkat?
Ae: Igen, uram.
Igazgató: Nem kell uraznod, nyugodtan lehagyhatod.
Ae: Értettem.
Igazgató: Túl katonás vagy, de sebaj. Üdvözöllek itt Japánban és a White Side Groupnál.
Majd az igazgató megmondta Ae-nek, hogy hol találja a fiúkat. Ae elment hát ahova az igazgató irányította. Ám mielőtt bement megállt az ajtó előtt egy percre, aztán benyitott. A fiúk mind bent ültek. Majd amint Ae belépett Tsuzuku felpattant és odament.
Tsuzuku: Nézzétek fiúk. Új hús.
Ez apró mosollyal az arcán.
Ae: Már megbocsáss Tsuzuku.
Tsuzuku: Tudod a nevem?
Ae: Már miért ne tudnám?
Tsuzuku: Azt hittem az ilyen Koreai popos csajok, nem igazán tájékozottak, bár biztosan utána néztél gyorsan mielőtt eljöttél.
Ae: Nincs igazad, mert már régen ismerlek titeket. Ha személyesen nem is. És megkérnélek arra, hogy ne nézz így le engem csak azért, mert koreai popban utazom.
Tsuzuku: De tüzes lett egyszerre valaki.
Koichi: Jaj hagyd már szegényt békén.
MiA: Igen. Még a végén féltékeny leszek.
Erre Ae elkezdett kuncogni.
Tsuzuku: Mit nevetsz?
Ae: Semmit.
MiA: Ne nevess ki. Közben MiA kicsit gyerekes arcot vágott.
Ae: Elnézést MiA.
MiA még mindig elszonytolodott arcot vágott, így Ae oda sétált hozzá és megölelte.
MiA: El van ásva, hugi.
Tsuzuku: Hé miért ölelted meg?
Ae: Talán te meg ezért lettél féltékeny, mert ölelgetem MiAt, mert akkor...
És Ae átölelte MiA-t közben Tsuzukut nézte és önelégült fejet vágott. Ki akart tolni Tsuzukuval. Ami nem sikerült annyira, mint akarta.
Tsuzuku: Nem, inkább az zavar édes, hogy én nem kaptam semmit.
Majd közelebb ment Ae-hoz és egyre közelített felé. Ae megijedt és egyre hátrébb húzódott, majd végül Koichi ölében kötött ki.
Ae: Oh bocsi, elnézést, sajnálom.
Koichi: Nincs gond. Nyugi. Csak Tsuzuku túl rámenős volt. Na, de most akkor rendesen el kéne kezdenünk elölről.
MiA: Igen, Koichi-nek igaza van.
Koichi: Akkor először mutassuk be mi magunkat.
Tsuzuku: Tsuzuku vagyok és a MejiBray énekese.
MiA: MiA vagyok a gitáros.
Koichi: Koichi és a basszus.
Meto részéről azonban, csak egy nagy csönd jött.
Koichi: Meto!
De Meto csak nézett és nem szólt egy szót sem.
Koichi: Meto szólalj már meg.
Ae: Nincs gond. Meto csak ilyen. Tudom, Meto és dob.
Koichi: Hát, most hagyjuk rá. Na és te ki vagy?
Ae: Én?
Erre Meto nagyon halkan megszólalt, de úgy, hogy alig lehetett hallani.
Meto: Ae.
Koichi: Mi? Meto lehetne hangosabban.
Meto egy kicsit hangosabban elmondta újra.
Meto: Ae.
MiA: Én még mindig nem halok semmit.
Tsuzuku: Meto lehetne úgy végre, hogy halljuk is?
Meto: A neve Ae. Hyun-Ae.
Tsuzuku: Valóban?
Majd Tsuzuku Ae-ra nézett.
Ae: Igen, de honnan tudod Meto?
Meto: Csak hallottam.
Ae: Rendben. Bár nem értem, hogy miért van az, hogy ha magadról kell mondani valamit akkor nem szólsz egy szót se, de ilyenkor igen.
Koichi: Meto már csak ilyen.
Ae: Igen, tudom. Mindig a legfurább. Persze nekem ez szimpatikus.
Tsuzuku: Ne hízelegj, mert azzal nem érsz el semmit. Már úgy sem húzod ki magad ebből, ha elkezdted. Kemények leszünk ám veled, még ha ez most nem is látszik. Meg kell mutatnod, hogy mire vagy képes és bebizonyítani azt, hogy ezt is tudod.
Ae közelebb hajolt Tsuzukuhoz.
Ae: Nyugalom Tsuzuku. Én nem azért jöttem, hogy kihúzzam utána belőle magam. Elhiheted, hogy készen állok.
Tsuzuku: Meglátjuk.
Koichi: Rendben. Miután ezt megbeszéltük, akár mehetnénk is a próbaterembe.
Így elmentek hát a próbateremben, a hangszerek már bent voltak. Miután mint az 5-en bementek Tsuzuku egy gitárt nyomott Ae kezébe.
Tsuzuku: Mutasd mit tudsz?
Ae: Most, itt, ezzel?
Tsuzuku: Talán beijedtél?
Ae: Ne reméld.
Tsuzuku: De valami rockosat próbálj meg játszani.
Ae: Megpróbálhatom.
Ae elkezdte pengetni a gitárt és halkan énekelni, a dal először inkább egy lassú, megnyugtató dalhoz hasonlított. A fiúk elkezdtek közben sutyorogni.
Tsuzuku: Én leállítom. Ez teljesen az ellentéte annak amit kértem.
Tsuzuku éppen indult Ae felé, mikor Meto kitette a lábát és Tsuzuku hanyatt esett, de megpróbált felállni, hogy leállíthassa Ae-t. Ekkor Meto Tsuzuku hátára ült, hogy ne tudjon felállni.
Ekkor a zene már egyre pörgősebb volt és elkezdődött a rock. Miután Ae befejezte megfordul(Mivel eddig háttal állt a fiúknak). Eléggé elcsodálkozott, mikor azt látta, hogy Tsuzuku a földön fekszik és Meto a hátán ül, közben eléggé aranyos volt.
Ae: Fiúk ez mi?
Tsuzuku: Meto a hátam ül. Az. Először kigáncsolt utána rám ült.
Ae elkezdett nevetni.
Ae: Megérdemled. Hiszen az egyik albumfotózáson te ültél az ő hátán. Annyi különbséggel, hogy ő nem feküdt a földön.
Tsuzuku: Láttad az album fotóinkat?
Ae: Persze. Nagyon jó az összes ami eddig volt. Na, de most el kéne kezdenünk a munkát.
Tsuzuku: Oké. Most megmutatjuk neked, hogy mi hogy nyomjuk. Aztán remélem tudsz majd velünk lépést tartani.
Ae: Ne aggódj. Mondjuk egy baj lehet.
Tsuzuku: Micsoda?
Ae: A japán nyelv nekem nem megy annyira jól, főleg a kiejtés.
Tsuzuku: Sebaj. Mire végzünk mindennel addigra belejössz.
Ae: Ha azt mondod.
Majd a fiúk elkezdtek játszani. Nagyon keményen nyomták. Ae miután a fiúk végeztek, alig tudott megszólalni.
Ae: Hű. Ez nagyon jó volt.
Tsuzuku: Csak természetes.
Koichi: Azt hiszem skacok, hogy mára be kéne fejeznünk. Holnap folytatjuk.
Tsuzuku: Igen. Rendben.
Ae: Akkor holnap. Azért én még itt maradok egy kicsit ha nem baj.
Koichi: Nem baj. Csak ne tégy kárt semmiben.
Ae: Értettem.
Közben Ae a fejéhez tette a kezét, mint a katona tisztelgésnél.
A fiúk egyenként elmentek.
Koichi: Szia.
MiA: Szia. :)
Tsuzuku. Viszlát édes, vigyázz magadra és mindenre ami itt van.
Ae: Sziasztok.
Mindenki elment kivéve Metot. Ő a dobfelszerelése mögött ült és a dobverőjét nézegette.
Ae: Meto van valami baj?
Meto újra hozta a néma formáját.
Ae: Te nem mész haza?
Meto még mindig nem válaszolt semmit.
Ae: Szóval nem vagy beszédes kedvedben, ha? Nem baj. Azért azt még megjegyezném, hogy nagyon jól játszottál ma.
Meto egy szót sem szólt. Még csak Ae-ra sem nézett.
Ae: Oké. Látom nem szólalsz meg és haza sem akarsz menni. Rendben. Ha nem gond azért én most próbálok egy kicsit.
Ekkor Meto elég halkan, de el kezdett beszélni.
Meto: Mond. Miért akartál, te velünk együttműködni és nem valami Pop csapattal, vagy legalább koreaából valakikkel?
Ae: Hogy miért? Nem is tudom. Egy kis újítást akartam. Szeretem a rockot és kedvem támadt ahhoz, hogy ilyen stílusban is bemutassam magam. Ami pedig titeket illet, úgy voltam vele, hogy, ha a főnökúr belemegy abba, hogy megvalósíthassam amit elterveztem akkor azt senki mással nem tenném, csak a MejiBray-el. Ezt egyáltalán nem hízelgésből mondom, de a ti csapatotok a kedvencem és imádom a zenéteket, persze titeket is kedvellek. Ezért is tudok azért alap dolgokat rólatok, nem azért, mert indulás előtt gyorsan rátok kerestem, hiszen nem a főnök úr vagy más választott ki titeket, hanem én akartam veletek együttműködni. De nem értem. Miért lep ez meg titeket?
Meto nem mondott semmit, csak a földet bámulta. Ae oda ment hozzá és oda tette a fejét ahova Meto nézett, hogy végre rá figyeljen.
Ae: Válaszolsz. Ha szépen megkérlek?
Meto nem mondott egy szót sem.
Ae: És ha könyörgöm neked, hogy megszólalj?
Meto hallgatott tovább. Ae a dobfelszerelés és Meto közé állt. Kifésülte Meto haját a szeméből és közelebb hajolt.
Ae: Áruld már el, miért nem akarsz velem beszélni.
Minden hiába, mert Meto egy szót sem szólt. Ae így feladta és visszament próbálni. Ahogy belekezdett volna Meto megszólalt elég halkan, de még hallhatón.
Meto: Azért lep meg, mert általában a koreai poposok nem vegyülnek a japán rockosokkal, nagyon még a koreai rockosokkal. Főként egy lányból nem néznénk ki, hogy majd idejön hozzánk azt kérve, hogy működjünk együtt vele, a mi műfajunkban, a mi országunkban.
Ezt hallva Ae megfordult.
Ae: Mond te most szórakozol velem? Állandóan csendben vagy és nem lehet szóra bírni, de amikor már feladom akkor megszólalsz. Vagy esetleg ilyen lassú vagy?
Meto újra elkezdte a némasági fogadalmat.
Ae: De válaszolj. Meto!
Ae oda ment Metohoz és szembe állt vele. Majd megrángatta. Meto nagyjából olyan volt, mint egy baba.
Ae: Miért nem akarsz beszélni velem, ha én veled igen?
Ae feladta. Letett Metoról. Leült Meto széke mellé, hátát a szék oldalának támasztva és összekuporodott közben csak nézett előre.
Ezt látván Meto megszólalt, de csak halkan, ahogy megszokhattuk tőle.
Meto: Nem kéne így kikészülnöd ettől....
Ekkor Ae felugrott és kinyitotta Meto száját miközben beszélt és nem engedte neki, hogy becsukja.
Ae: Na most ki szórakozik, kivel? Ne is várd, hogy elengedlek. Most már nem csak nem akarsz, hanem nem is tudsz beszélni. Ha neked ettől jobb.
Meto először nem csinált semmit. Majd kis idő múlva és kis gondolkodás után Meto hirtelen megfogta Ae fenekét. Ae megijedt, közben persze Meto elérte a célját, mert Ae elengedte, de közben adott neki egy jókora pofont.
Ae: Ez hogy mered?
Meto halkan válaszolt.
Meto: Nehéz helyzetek, nehéz megoldást követelnek.
Ae: Mi?
Meto: Mindegy. Nem gondolod, hogy haza kéne menni?
Ae: De, már talán ideje lenne.
Meto: Elkísérjelek?
Ae: Mi? Dehogy. Még a végén történik valami.
Meto: De már mondtam, hogy az csak kényszerhelyzet volt.
Ae: Nem velem.
Meto: Akkor...
Ae: Veled.
Meto: Velem?
Ae: Már megbocsáss, de még így is túl lányos és aranyos vagy, jó kicsit néha ijesztő is, de félek, hogy haza úton még a végén történne veled valami.
Meto: Te féltesz engem?
Ae: Igen.
Erre Meto megint elkezdett hallgatni.
Ae: Most valami baj van?
Meto nem szólalt meg.
Ae: Ne kezd már újra.
(Közben elindultak)
Ae: Válaszolj már, most miért vagy mindig ilyen? Tudom, hogy alapból sem beszéltél eddig sokat még interjúk vagy más alatt se, de reméltem azért, hogy legalább ilyenkor nem úgy kell kényszeríteni téged a beszédre.
Meto: Már mondtam nem egy mondatot, az nem elég?
Ae: Nem.
Meto csak hallgatott.
Ae: De ne már. Szólalj már meg. Gyerünk.
Meto nem beszélt.
Ae így Meto elé állt, majd hirtelen egy gyors mozdulattal fejen vágta Metot közben pedig az mondta.: Beszélj.
Meto bár kicsit meglepődött, de nem mondott semmit, így Ae újra megcsinálta, és újra, és újra. Majd egyszer csak Meto lefogta a karját.
Meto: Mond Ae-chan nálatok minden lány ilyen?
Ae: Mire gondolsz?
Meto: Idegesítő vagy.
Ae: Jó akkor csendben maradok és békén hagylak. Ha azt szeretnéd.
Meto: Csak ne piszkálj. Attól még velem lehetsz.
Nem sokkal ez után Ae haza is ért, ott elváltak egymástól, de mivel Ae azt mondta, hogy nem beszél többet, így nem köszönt el Metotól csak mutogatott neki.
Eljött hát a következő nap. Ae és a fiúk ugyan ott találkoztak, ahol tegnap. Mire Ae oda ért már mindenki ott volt, csak Meto késlekedett.
Ae: Sziasztok.
Koichi és MiA: Szia.
Tsuzuku: Üdvözöllek édes.
Ae: Hát Meto?
Koichi: Még nem futott be.
Miután Koichi ezt kimondta, kinyílt az ajtó és Meto lépett be rajta. Mindenki köszönt neki, bár tudták nem válaszol, kivéve Ae-t. Ami a többieket kicsit meglepte.
MiA: Talán rosszban vagytok Metoval?
Ae megrázta a fejét.
Ae: Nem. Megígértem neki, hogy nem szólok hozzá.
Koichi: Ez furcsa.
Ae: Nem az, mert tegnap....
Bár Meto kicsit úgy mozgott, mint egy zombi, de "gyorsan" oda ült ae mellé és befogta a száját. Majd a fülébe suttogott.
Meto: Ssssh.
MiA: Ez mi volt?
Tsuzuku: Talán a mi kis dobosunk talált valakit magának? Bár én már lefoglaltam. Azért még harcolhatunk.
Ae: Ne már. Nincs ilyenről szó. Mellesleg nem fog itt senki harcolni. Ne beszélj már baromságokat. Inkább menjünk próbálni.
Koichi: Igen. Igaza van Ae-nak. Menjünk.
Mind átmentek a gyakorlóterembe és felálltak.
Koichi: Már csak az lenne a kérdésem, melyik számot adjuk elő?
Ae: Ez csak vázlat és még nem egész, de ezt elsősorban.
Ae a dalszöveget Koichi kezébe nyomta.
Koichi: Nem rossz. Te írtad?
Ae: Igen.
Koichi: Rendben. Felhangszereljük sec perc alatt.
Ae: Szuper.
A fiúk a szöveget nézve bíbelődtek a hangszereléssel, de végül kitalálták. Majd megmutatták Ae-nak is.
Ae: Nagyon tetszik. Ez tökéletes. Köszi fiúk.
Ezek után Ae és a fiúk elkezdtek próbálni. Az egész napot végig próbálták. Késő este fejezték csak be, mert már eléggé fáradt volt mindenki. Közben Ae-t még az igazgató úr is fölhívta, hogy szóljon neki, hogy lenne egy fellépése ahol az új dalukat kell előadniuk. Ezt hallva Ae még jobban igyekezett. az elkövetkezendő 3 napot végig próbálással töltötték. Majd a következő napon eljött, hogy megtervezzék végre az albummal kapcsolatos részleteket és a ruhákat, az egész kinézetet. Ae és a fiúk ott találkoztak ahol mindig és elkezdték megbeszélni a dolgokat.
Tsuzuku: Milyen legyen a megjelenés?
Ae: Mivel ti mindig is furcsák voltatok, nyugodtan maradhattok abban a stílusban.
Tsuzuku: És veled édes mi legyen?
Ae: Arra gondoltam, hogy ha már ti sokszor nagyon lányosan nézek ki pedig fiúk vagytok, én akkor lehetnék a fordítottatok.
Koichi: Röviden. Fiús akarsz lenni.
Ae: Igen.
Ae öltözése végül úgy jött ki, hogy bőr nadrág és öltöny, fehér ing, nyakkendő, lakk cipő. Fehér rúzs, fekete szemhéjfesték. A haja fel lesz kötve, de úgy hogy hátul szét áll és a haja elől hosszú lesz, fehér műhajjal lesz meghosszabbítva. MiA és Koichi marad a hosszú hajú lányos külsőnél. Tsuzuku mivel eddig is fiús volt, ő olyan mard nagyon nem változtat. Meto pedig furcsa, mint mindig. Mindent elterveztek. Már csak a dalok felvétele várt rájuk amit következő napra terveznek még a koncert előttre.
Eljött hát a várva várt nap. A felvétel végre elkészült. Majd késő délután eljött a koncert ideje. A fiúk és Ae még bent vártak.
Ae: Ideges vagyok. Félek, hogy elrontok valamit.
MiA megölelte Ae-t.
MiA: Nyugalom. Minden jó lesz.
Koichi: Ne aggódj. Már a japánt is egész jól megtanultad.
Tsuzuku: És még jól is nézel ki, persze mi is.
Mindenki odament és mondott valami biztatót Ae-nak, csak egyedül Meto nem. Igen még mindig ebben a "Ne zaklass" dologban voltak. Kis idő eltelt és végül eljött az idő.
Tsuzuku: Egy kalappal.
MiA: Hajrá.
Koichi: Na menjünk.
Ae ahogy meghallotta, hogy már menniük kell, tiszta ideg lett. Még megmozdulni sem bírt hirtelen. A többiek már kimentek, csak ő maradt bent és Meto. Meto látta, hogy Ae úgy mond sokkot kapott. Így fogta magát és megtolta hátulról, hogy kimenjen.
Meto: Nyugodj meg. Megtudod csinálni.
Ae: Azt mondod?
Meto: Nem. Tudom. Na indulj meg végre.
Ae: Rendben. De aztán te is legyél jó. Oh bocs, tényleg azt mondtam nem szólok hozzád.
Meto: Nem baj. Tudod, talán nem kellett volna annyira ragaszkodnom ehhez.
Aztán kimentek ők is a többiekhez. Elkezdődött a koncert. A koncert nagyon jól ment. Bár Ae idegesen és izgatottan kezdett bele, de egészen bele jött. Sőt kicsit fel is pörgőt a koncerttől. Ő is és Tsuzuku is össze-vissza jártak a színpadon. Majd mikor a dob éppen kiszáll a dalból és csak a két gitáros játszik és Tsuzuku énekel, Aeban túltengett az adrenalin, oda ment Metohoz és szájon csókolta. Metonak igazából, nem igazán volt ellenvetése, sőt még tetszett is neki. Amikor Ae elakarta venni a száját Meto még bele harapott. (Nem durván, hiszen nem megharapni akart. Csak szenvedélyesen.) Ae ezek után elvette a száját és Metora nézett mosolyogva ő pedig úgy szint vissza. Majd Meto folytatta tovább a dobolást Ae pedig az éneket, de még erőteljesebben kezdtek bele. Majd lassan vége lett a koncertnek. Mind lementek a színpadról és bementek pihenni. Amikor mindannyian bent voltak mind bosszúsan néztek Ae-ra és Meto-ra.
Tsuzuku: Ez mi volt?
Ae és Meto csak mosolyogtak.
Koichi: Ne mosolyogjatok. Ezt nem kellett volna, főleg egy szám közben. Ae azt hittem te fegyelmezettebb vagy és szám közben nem kezdesz el ilyeneket csinálni. Meto te pedig megleptél nagyon. Rólad ezt végképp nem gondolná az ember.
Ae: De fiúk, ne kapjátok már fel ezen a vizet. Ilyen a rock. Felpezsdíti az ember vérét. Na és ha volt egy csók?
Tsuzuku: Ezt akkor sem kellett volna, de ha már mindenképp ez van, miért nem az énekessel?
Koichi: Tsuzuku!
Tsuzuku: Oké-oké. Tudtam én, hogy semmi jó nem származik majd abból, ha egy ilyennel dolgozunk együtt.
Ae: Már megbocsáss. Már megint itt tartunk?
Meto: Tsuzuku legalább ne úgy hívnád őket, hogy "ilyenek". Ne bántsd már.
Tsuzuku: Csak azért véded, mert megcsókolt. De azt is csak azért, mert már biztosan megszokta, hogy a színpadon ezt kell csinálni, hogy tetsszen a népnek és te voltál hozzá a legközelebb és éppen te nem játszottál.
Ae: Egyáltalán nincs igazad, és megtehetnéd, hogy nem mondasz ilyeneket. Egyáltalán nem igaz, hogy megszoktam, hogy a színpadon ezt kell csinálni, mert én sosem csinálok ilyet a színpadon, sőt még nem is csókolóztam. Na nem mintha ez rád tartozna. Én mindig is normális és visszafogott voltam a színpadon amennyire csak kellet, vagyis annál kicsit jobban is. Úgyhogy rám ilyeneket ne mondj. Az pedig, hogy kit csókoltam meg? Igaz, ő volt az egyetlen aki nem játszott, de nem ezért csókoltam meg.
Meto: Ez volt az első csókod?
Ae: Igen.
Koichi: Na jó. rendben. Hagyjuk a veszekedést és legyünk meg békében egymás mellett ameddig kell.
Tsuzuku: Rendben, de még egy kérdésre választ várok. Ha nem azért ami én mondtam akkor miért?
Ae: Hogy miért? Már elég régen ismerem a csapatotokat és mindenkit nagyon szeretek és szerettem benne, bár a jelen idő az már egyre kevésbé igaz, főleg amióta sértegetsz. Szóval mindannyiótokat szerettem, de az én abszolút kedvencem mindig is csak egy volt...
Tsuzuku: Én?
Ae: Nem.
Majd Ae Metora nézett.
Ae: Meto. Már vártam, hogy megismerkedjek veletek. Mind nagyon jó fejek voltatok és nagyjából, csak olyanok amilyenekre számítottam. Még Meto is. Igen gondoltam, hogy nem igazán fog beszélni, főleg velem, de én nagyon jól éreztem magam vele. Ami azt illeti amióta ismerem személyesen is, azóta még jobban megkedveltem. Szeretem ahogy dobol, ahogy kinéz, az egész személyét. Aztán most ez a koncert. Nagyon élveztem, Kicsit túl tengett bennem az adrenalin és csak úgy megtörtént, ami megtörtént. Nem tehetek róla. Bár ami azt illeti, ha visszamehetnék az időben akkor sem tennék máshogy.
Tsuzuku: Pedig jobb lenne.
Meto: Ezt most csak azért mondod, mert zavar, hogy nem téged kapott le.
Tsuzuku: Nem tagadom. Azon kívül, hogy az egész egy szám közepén történt, azon kívül egy részről valóban reméltem, ha lesz is ilyen az velem történik. Ráadásul még azt az örömöt is látom a fejeden és amit csináltál.
Ae: Úgy tűnik most az alárendelt lett a jobb. Hiszen a dalokban is sokszor Meto alattad áll. Most viszont nem.
Tsuzuku: És most így kell megbosszulni, hogy a számokban én vagyok a főalak.
Meto: Hű. Nem tudtam, hogy ilyen jó érzés fölül állni, de ha tudom akkor már előbb megpróbálok ebbe a helyzetbe kerülni.
Tsuzuku: Ne már. Nem borulhat fel a dolgok rendje. Nem csókolnál meg engem is?
Tsuzuku letérdelt Ae elé és fogta a karját.
Meto: Hé, ne érj az új macimhoz.
Ae: Új maci? Ha rám gondolsz akkor remélem, velem nem bánsz majd úgy, mint az eddigivel, mert nem szeretném ha engem is megharapnál vagy hasonlók.
Meto: Nyugi, arra nem kerül sor. De azért igaz, tényleg vigyáznod kellene magadra ha a macim akarsz lenni.
Ae: Nem neked kéne vigyáznod rám?
Meto: Én magammal szemben gondoltam.
Tsuzuku: Lehetne, hogy ezt ne előttünk beszéljétek meg. Nem hiszem, hogy már melyikünk is bele akar keveredni ilyesmibe. Menjetek szobára.
Ae: Ne mondj már ilyeneket Tsuzuku.
Tsuzuku: Oké. Bocsánat, de ezt tényleg nem itt kéne.
Ae és Meto a koncert után összejöttek, sőt mondhatjuk már alatta. A koncert nagy sikert aratott, bár a rajongók nagyon furcsállták az a csókot és nehéz volt megemészteni. Főleg, mert Ae egy japán rockos furcsa kinézetű bizarr dobossal csókolózott és nem egy koreai popos sráccal. a koncert után Ae albuma a fiúkkal megjelent. Ami azért nagy siker lett. Bár nagyon furcsállták Ae-nek ezt a döntését. Sőt az összeset amelyeket ezalatt tett. Ae, igen még mindig jóban van a MejiBray tagjaival. Miután a rajongók és mindenki más megtudta, hogy Hyun-Ae és Meto összejöttek, nagy döbbentség kerekedett felül mindenkin. Felettébb furcsa helyzetnek néztek elébe, de mivel a rajongói szeretik Ae-t elfogadták ezt a helyzetet. az pedig, hogy a Meto rajongók, hogyan reagáltak? Hagyjuk. Végül aztán csak szép és boldog vége lett a történetnek.
Köszöntem mindenki figyelmét. Sziasztok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése